2014. április 17., csütörtök

NAGYHETI és HÚSVÉTI prédikációk

NAGYHETI 
és HÚSVÉTI prédikációk:

Mk 15:22-39 - Az Úr Jézus és a pogány százados

Mt 26:69-75 - Az Úr Jézus és Péter

Lk 23:1-12 - Az Úr Jézus és Heródes Antipász

Mt 27:1-2 11 - 26-Jézus és Pilátus
2Kor 5:4-12 - Megbékéltetett önmagával

Jn 21:15-23 - Péter helyreállítása

Job 19:25-26-Jób hitvallása

Róm 6:1-11 - Amiképpen feltámasztatott Krisztus

Mt 28:1-20-Három húsvéti küldetés

A félreértett Messiás - Lk 19:28-44


A félreértett Messiás
Lk 19:28-44

n Sokan félreértették az Úr Jézust.
n Megkérdezte tanítványaitól: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illyésnek: némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” – Mt 16:13-16.
v           Némelyek úgy gondolták, hogy jó ember, egy jó tanító – nem több.
v           Mások azt hitték, hogy próféta.
v           Vannak, akik azért követték, mert azt hitték, hogy Jézus minden problémájukat megoldja, ha követik Őt. Ettek a kenyerekből, vagy meggyógyultak…
v           Sokan bolondságnak vagy botránkozásnak tartották a keresztről szóló beszédet – 1Kor 1:18.

I. Félreértették Jézus királyságát – 28-36. v.
 28 És ezeket mondván, ment elől, felmenvén Jeruzsálembe.
 29 És történt, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elküldött kettőt az ő tanítványai közül,
 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találták, amint nékik mondotta.
 33 És mikor a vemhet eloldták, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
 34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
 35 Elvitték azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyeztették.
 36 És mikor ő ment, az ő felsőruháikat az útra teríték.

n Azt hitték, hogy helyreállítja Izráel országát, Dávid trónját: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izráelnek?” – ApCsel 1:6.
v           Szamárcsikót hoztak. Jézus reáült. – Salamont is így tették királlyá. 1Kir 1.
v           Pálmaágakat lengettek. – „Azután láttam, és íme, egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” - Jel 7:9-10.
v           Ruháikat terítették az útra. Hozsannáztak.
n Félreértették az Ő királyi mivoltát és országát.
n „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” (Jn 18:36)
v           Nem volt hadserege, vagyona… szegény volt. Zak 9:9.

II. Félreértették Jézus dicséretét – 37-40. v.
 37 Mikor pedig immár közelgetett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdett dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
 38 Mondván: Áldott a Király, ki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
 40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

n Dicsérték őt azért, amit tett, de félreértették és nem dicsérték őt azért, Aki.
v           Pedig dicséretünk kétirányú kell legyen: tettei miatt és Személye felé.
n Félreértették azok, akik úgy vélték, hogy nem kell Őt dicsőíteni – 39. v. – „Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!”
v           Ha nem dicsőítjük Őt, a kövek fognak kiáltani! – 40. v.
n Sok bibliai példából tanulhatunk, mit jelent Őt dicsőíteni:
v           Zsolt 146:1-2 – „Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.”
v           Zsolt 145:1-2 – „Dávid dicsérő éneke. Magasztallak téged Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké! Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!”
v           Zsolt 149:1 – „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!”
v           Zsolt 150:1-6 – „Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az ő szent helyén; dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának, gazdagsága szerint! Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és citerán; Dicsérjétek őt dobbal és tánccal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek őt hangos cimbalommal, dicsérjétek őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”
v           Jel 4:8 – „És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes volt szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő.”
v           Jel 4:11 – „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.”
v           Jel 15:3-4 – „És énekelték Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útjaid, ó, szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljönnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.”

III. Félreértették Jézus küldetését – 41-44. v.
 41 És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon.
 42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.
 43 Mert jönnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged,
 44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.

n Ezért sírt Jézus: „nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.” (44. v.)
n Miért jött Jézus?
v           Hogy bizonyságot tegyen az igaságról - Jn 18:37
v           Hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet - Lk 19:10
v           Hogy az ördög munkáit lerontsa - 1Jn 3:8
v           Hogy a bűnösöket hívja megtérésre - Lk 5:31-32 – nem az igazakat.
v           Hogy életét adja váltságul - Mt 20:28 – nem azért, hogy neki szolgáljanak…
v           Hogy a világ világossága legyen - Jn 12:46
v           Hogy megtartassék a világ általa - Jn 3:16-17
  • nem azért, hogy kárhoztassa a világot
v           Hogy az Atya akaratát tegye - Jn 6:38
v           Hogy az emberek életét megmentse - Lk 9:55-56 – nem azért, hogy elveszítse az emberek lelkét…
n Félreértették a szabadítást, amit hozni fog. Amiről a próféták szóltak. – Mt 1:21.
n Félreértették a békét, amit hozni fog.
v           Jn 14:27 – „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”
v           Mt 10:34-36 – „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe.”
n Zsid 3:15 – „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!…”

2014. április 14., hétfő

Isten terve - Ruth 3:1-18


Isten terve
Ruth 3:1-18

1 És monda néki Naómi, az ő napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-e néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod? 2 Avagy nem rokonunk-e Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Íme, ő az éjjel árpát szór a szérűn. 3 Annak okáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát. 4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Ő majd megmondja néked, mit cselekedjél. 5 És ő monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem. 6 És lement a szérűre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta. 7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az ő szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtotta lába felől a leplet, és lefeküdt. 8 Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És íme: asszony fekszik az ő lábainál. 9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjesszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. 10 És ő monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után. 11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy. 12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is. 13 Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig. 14 És feküdt az ő lábainál reggelig, és felkelt, mielőtt valaki az ő felebarátját megismerhette, mert azt mondta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűre jött. 15 És monda: Add ide a nagy kendődet, a mely rajtad van, és tartsd. És ő oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat [mérték] árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba. 16 És elment az ő napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És ő elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi. 17 És monda: Ezt a hat [mérték] árpát adta nekem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz. 18 És monda [Naómi:] Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dől el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.

Az első részben, Isten keserű gondviselése mutatkozik meg Naómi és családja életében, amikor meghal a férje, mindkét fia és úgy kell hazajönnie Moáb mezőségéről, mint akinek nem maradt senkije. Nem biztos, hogy az Úr akarata szerint szólott, akkor, amikor menyei haza akarta küldeni, ugyanis tudta, hogy a bálványimádásba mennének vissza. Még jó, hogy Ruth ragaszkodott hozzá, népéhez és Istenéhez, és nem fordult vissza. Isten édes gondviselése mutatkozik meg abban, hogy amikor visszajönnek, épp az árpaaratás kezdetére érkeznek Betlehembe.
A második részben Isten kegyelme ragyog rájuk: Ruth találkozik Boázzal: Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól!” (Ruth 2:20). Ruth elkezdett kalászt szedegetni a Boáz mezején, és kibontakozik előttünk Isten terve: „Elméne azért és odaérkezett, szedegetett a mezőn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére”. (3. v.) A terv szándékosságot feltételez. Az egyéni kezdeményezések összhangban vannak Isten akaratával: a bibliai alapelvekkel összhangban történik a házasság-tervezés. Naómi, Ruth és Boáz tervét vizsgálva végső soron ne tévesszük szem elől azt, hogy itt Isten terve valósult meg. Az a szó, hogy „történetesen” mutatja, hogy itt minden Isten akarata szerint történt.

I. Naómi terve
Naóminak furcsa terve van, amit közöl az ő menyével. Már az is sokat jelent, hogy van terve: a megkeseredett és reménytelen embereknek nincs tervük. Ez mutatja, hogy nem keserű és reménytelen többé.
A Naómi terve a következő volt: Ruth szedje össze magát, tegye vonzóvá magát, öltözzön fel szép ruhába és menjen ki a mezőre, este, vagy éjnek idején, mikor már befejezték a munkát. Várja meg, hogy Boáz is fejezze be a munkáját, evését és ivását, és figyelje meg, hol fekszik le. Akkor lopózzon oda, mikor nem látja senki, hajtsa fel a leplet, amivel betakarózott és feküdön oda a lábához.
Ennél a furcsa tanácsnál azonnal az a kérdés vetődik fel, hogy „na, és mit gondolsz, mi lesz ebből? Hová fog ez vezetni?” Erre Naómi egyszerű válasza ez volt: Ő majd megmondja, hogy mit kell cselekedned.
Ez az akció vezethetett volna helytelen szexuális kapcsolathoz, de ugyanúgy vezethetett Boáz tisztaságának, integritásának, önmegtartóztatásának a bebizonyításához is, mint ahogyan ez meg is történt. A paráznaság tiltott volt az Ószövetségben is (3Móz 19:29. 5Móz 21:13-21), és az Újszövetségben is (Mt 15:19). Zsid 13:4 – „a házasságrontókat és paráznákat megítéli az Isten.”
Nem arról van szó, hogy Naómi azt tanácsolná, hogy Ruth hozza olyan helyzetbe Boázt, hogy kénytelen legyen feleségül venni. Bizonyára minden úgy történt, ahogy a Biblia leírja, és nem történt olyasmi, amit az Ige nem közöl. Azt mindenki érzi, hogy ez egy olyan cselekedete volt Ruthnak, amiről egyelőre nem kell tudnia senkinek: nem kellett megtudja sem Bethlehem lakossága, sem Boáz szolgái, hogy Ruth kiment a szérűre Boázzal találkozni. Ez egyelőre nem tenne jót sem a Ruth, sem a Boáz presztízsének.
A Naómi tanácsa egyszerűen abból állt, hogy Ruth fejezze ki ragaszkodását Boáz iránt, és ezzel együtt Boáznak lehetősége lesz arra, hogy bebizonyítsa tisztaságát és Isten parancs iránti tiszteletét.

II. Ruth terve
Ruth nem volt anyósának bábja: saját bölcsessége szerint válaszolt Boáznak. Mielőtt Boáz megmondta volna, mit kell Ruthnak cselekednie, Ruth egyszerűen és nagyszerűen kifejezte ragaszkodását Boáz iránt.
Éjféltájkor, amikor Boáz észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábainál, neki szegezte a kérdést: Kicsoda vagy te? Erre Ruth nemcsak bemutatkozott, hanem utalt arra a köszöntésre, amellyel Boáz köszöntötte őt korábban: „Terjeszd ki hát a te takaródat a te szolgálóleányodra, mert te vagy a legközelebbi rokon.”  Ebből a titokzatos válaszból megérthetjük, hogy Ruth házasságot ajánl Boázzal.
A bibliai nyelvezetben a „kiterjeszteni a takarót” kifejezés ugyanis házassági szövetségre utal. Ezékiel könyve 16. rész 8. versben, az Úr használja ezt az Izráellel való szövetség szemléltetésére: „Elmentem melletted és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát. Megesküdtem néked és szövetségre léptem veled, így szól az én Uram az Úr, és az enyém lettél.” (Ez 16:8) Az Izráellel kötött szövetség is olyan, mint egy házasság: bensőséges, védelmező, szeretetteljes kapcsolat. Amikor Isten szövetséget kötött Izráellel, akkor, jelképesen, „kiterjesztette reá az Ő ruhájának szárnyát”. Boáz köszöntése a 2:12-ben így hangzott: Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.” (Ruth 2:12). A Ruth válaszát tehát így lehet értelmezni: „ha jól értettem, amit mondták, akkor itt vagyok, tégy úgy, ahogy mondottad.” Amikor Ruth kijelenti, hogy „te vagy a legközelebbi rokon”, ezzel azt mondja, hogy „Te vagy a megváltó, aki megválthatja örökségünket, és családunkat a kihalástól. Töltsd be ezt a szerepet számomra! Légy a férjem!
Gondoljunk bele abba, hogy Boáz Ruthhoz képest nem egészen fiatalember. Ezt onnan tudjuk, hogy a 2:8-ban és a 3:10-11-ben „édes leányom”-nak szólítja Ruthhot. Később meg azt mondja: „Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsővel: hogy nem jártál az ifjak után.” Más szóval: én már nem vagyok fiatal, de vannak itt Betlehemben fiatalok, akik után járhattál volna…
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy amikor Boáz kedvesen beszél és viszonyul Ruthoz, ez valójában udvarlást jelentett. Ruth tehát nem tett mást azon az éjszakán, minthogy válaszolt Boáz kzdeményezésére, szeretetére, és igent mond neki.

III. Boáz terve
Sajnos, különböző liberális teológusok mindezt félremagyarázzák, és úgy vélik, hogy jobban tudják még a szent írónál is, hogy mi is történt ott. Az ő érvelésük valahogy így hangzik: gondoljuk csak meg, éj van, senki sem látja őket, egy takaró alatt alusznak, fölöttük csak a csillagos ég, egymás szemébe néznek, szeretik egymást… Szerintük ezek miatt jogos arra gondolni, hogy ott nemcsak annyi történt. Pedig épp arról van szó, hogy ezeket az embereket nem az ösztöneik vezetik, hanem Isten törvénye. Boáz nem érinti Ruthot, mert ez nem helyes. Előbb rendeznivalója van, az Isten törvénye szerint. Micsoda férfi! Micsoda nő!
A Biblia érthetően leírja szolgáinak negatív dolgait is, akár Nóéról, Ábrahámról vagy Dávidról legyen szó, de ez esetben a Biblia hallgat arról, amit a liberálisok hallani szeretnének… Helyette azt találjuk, hogy Boáz önmegtartóztató és határozott volt abban, hogy mindent a törvény előírása szerint cselekedjen. Boáz annyira istenfélő, és erkölcsös ember, hogy rokonaival szemben sem akar hatalmi pozícióból intézkedni. Kijelenti, hogy hajlandó lemondani Ruthról, ha egy közelebbi rokon kész megváltani őt. De ha nem, megesküszik – ezt jelenti az, hogy él az Úr –, hogy ő megváltja. Ruth tisztességéről pedig maga Boáz nyilatkozik: az egész város tudja, hogy derék asszony (3:11). Közben titokban, még szürkület előtt elbocsátotta, és nagy kendőjébe hat mérték árpát mért. Ez olyan nagy súlyú volt, hogy fel kellett segítenie azt Ruth vállára.

IV. Isten terve
Boáz összehívja a város véneit a város kapujába, reggel. Itt folytak az ítélkezések a nyilvánosság előtt. Elmondja, hogy Naómi hazajött a menyével és utódjuk nincs. Felszólítja a legközelebbi rokont, hogy váltsa meg a család birtokát. Az először hajlandóságot mutat reá, de amikor megtudja, hogy Ruth hozzá van kapcsolva ehhez a birtokhoz, akkor visszavonul, nehogy elveszítse a saját birtokát. Ugyanis, ha Ruthnak születtek volna gyermekei új férjétől, akkor azok együtt örököltek volna az apa többi fiával is, plusz örökölték volna az anya hozományát is… Ez volt az oka annak, hogy a névtelen legközelebbi rokon visszalépett, Boáz pedig mindenki előtt kijelentette, hogy feleségül veszi Ruthot. Ez tehát nyilvánosan, tisztességesen történt, minden rájátszás, titkolózás, félrevezetés nélkül.
Mindezekben felfedezhetjük Isten tervét. Már az első részben sejthetjük, hogy Elimélek, Mahlon és Kiljon nem véletlenül halnak meg. Naómi sem véletlenül tér vissza Betlehembe, és Ruth sem véletlenül ragaszkodik hozzá. Az események olyan természetesen zajlanak, de mindazok mögött felfedezhetünk egy magasabb szándékot: Isten tervét. Ő az, aki az eseményeket irányítja, és gondja van az özvegyekre, a házasság előtt lévőkre, és az Ő ígéreteinek valóra váltására. Isten vezetni tudja azokat, akik Neki engedelmeskednek. A veszteségeket is be tudja építeni tervébe úgy, hogy azokból is jó származik.
Minden egyes ószövetségi elbeszélés (alsó szinten) legalább része egy nagyobb elbeszélésnek, amely Izráel küldetéséről szól a világban, (közép szinten), amely végül annak az elbeszélésnek a része, mely Isten teremtő és megváltó munkájáról szól (felső szinten). Ez utóbbi, végső elbeszélés átível az Ószövetségből az Újszövetségbe. Egyetlen elbeszélést sem lehet helyesen értelmezni addig, amíg nem látjuk annak kapcsolatát a másik két szinten (Fee & Stuart).
Ez a kedves leírás a bírák korából ellensúlyozza a korábbi leírását azoknak a lehetetlen körülményeknek, amelyek ebben az időben uralkodtak Izráelben, úgy társadalmilag, mint vallásilag. Íme, történt jód dolog is a bírák korában! Voltak istenfélő emberek is, akik hűek voltak az Úrhoz és az Ő törvényéhez, és szolgáltak neki szentül és igazán. Ezek Isten eszközei lettek magasztos terve megvalósításában.
Minket is tisztaságra hívott el az Isten! Hadd keljen fel a nap a mi tisztaságunkra is, és ne legyünk olyanok, mint a világ, hanem legyünk olyanok, mint Boáz: mélyen szerető, kifinomult, figyelmes, és Isten Igéjéhez hűséges. 

2014. április 12., szombat

Az eltávozás és a hazatérés - Ruth 1:1-22


Az eltávozás és a hazatérés
Ruth 1:1-22

Ruth könyvének első része Elkána családjának eltávozásáról és feleségének egyik menyével való hazatéréséről beszél. Elkána Betlehemből távozott Moáb mezejére, azt gondolva, hogy az éhínség elől el tud menekülni. A történet főképp három asszony köré csoportosul, akik közül a legidősebb Naómi. A másik kettő a moábi Orpa és Ruth, akik fiaihoz mentek feleségül, és hamarosan özvegyen maradtak, mint ahogyan Naómi is.
A történet négy különböző filmkockában, négy képben tárul elénk. Így megfigyelhetjük először az eltávozást, másodszor a távollétet, harmadszor a hazatérést, és végül a megérkezést.

I. Az eltávozás
Az első kép az eltávozást mutatja be. A bírák idejében történt, hogy a tejjel és mézzel folyó földön éhínség lett. Elimélek Naómival és két fiával elköltözött a júdeai Bethlehemből Moáb mezejére. Ugyanis Betlehemben, szó szerint „a kenyér házában” - ezt jelenti „Betlehem”, nincs kenyér. Éheznek. Nos, mit tesz ilyenkor Elimélek és családja? Elköltözik oda, ahol van kenyér. Pedig az éhség is lehet Isten eszköze. Aztán gondolhattak volna arra, hogy Isten Mindenható, és képes gondjukat viselni éhínségben is. Nem a moábiaiakhoz kell ilyenkor fordulni, hanem az Úrhoz!
Néha nekem is magyaráznom kellett, hogy minden embernek ott a helye, ahol Isten látni akarja – és ezért költöztem egyik városból a másikba. Mindenkinek Istentől ki van jelölve a helye. Ő határozta meg rendelt időnket - hogy mikor szülessünk meg -, és lakásunk határait - hogy hol lakjunk. Elhagyni azt a helyet ahová Isten állított: bűn. Elmenni, ha Isten nem küld, vagy maradni, ha Isten küld, egyaránt helytelen. Van a futballban egy olyan helyzet, amit úgy hívnak, hogy „offside”. Amennyire én értek a futballhoz, ez azt jelenti, hogy egy játékos ott van, ahol nem kellene lennie. Ilyenkor van eset, amikor még gólt is rúgnak, de az érvénytelen. Bármi történne is attól kezdve, az mind hiábavaló. A bíró nem fogja elismerni...
Ábrahámmal történt valami hasonló, amikor az éhség elöl Egyiptomba menekült. Szégyent és keserű ízt hagyott maga után az az utazás. Visszajövetelekor oda tért vissza, ahol először volta fel az ő sátorát, Béthelbe ment és újra oltárt épített ott az Úrnak. Meg kellett értenie, hogy éhség miatt sem kell ide-oda futkorásznia, hanem az Úrban kell bíznia. Isten ott tudja megáldani őt, ahová helyezte.
Jónás meg épp azért került bajba, mert nem akart oda menni, ahová az Úr küldte volna: ő ellenkező irányba szaladt... Szeretném, ha velem együtt mindannyian el tudnánk mondani, hogy amíg élek, mindig ott leszek, ahol Isten engem látni akar!
Elimélek családjával nem így történt. Nincs szó arról, hogy Isten küldte volna őket Moáb mezejére. Arról sincs szó, hogy megkérdezték volna az Urat, mielőtt útra keltek volna. De még arról sem, hogy megalázkodtak volna Isten előtt az éhség idején, hogy a gondviselő Istentől kérjék a mindennapi kenyeret. Egyszerűen szedték a sátorfájukat és elköltöztek.

II. A távollét
Következik a második kép, a távollét. Mi is történt Moáb mezején? Másféle nyomorba jutottak, mert Elimélek meghalt. Kenyér talán volt, de kenyérkereső már nem.
Elimélek neve nagyon szép név volt, azt jelentette, hogy „az én Istenem Király”. De valójában ez csak álnév volt, hiszen ő ezt nem vette komolyan. Pogány vidékre költözött, ahol az emberek különböző kőszobrokat tiszteltek és imádtak. Látszólag ez nem zavarta sem őt sem Naómit.
Sőt, azt olvassuk, hogy fiai moábita leányokat vettek felességül. Két idegen, pogány nő került be a családba. Hogyan?! Nem tudták, mit parancsol Mózes törvénye Isten népének házasságáról? Nem emlékeztek Ábrahámra, aki megeskette szolgáját, hogy Izsákot oda vissza ne vigye, ahonnan Ábrahám kijött? Itt megint azt kell mondanunk, hogy újra úgy döntöttek, hogy nem kérdezték meg az Urat. Saját belátásuk szerint cselekedtek. Az ilyen döntéseknek kiszámíthatatlan, súlyos következményei szoktak lenni.
Akkor sem ébredtek fel, amikor ott lakoztak közel tíz esztendeig, de sem Orpának sem Ruthnak nem születtek gyermekei. Isten megvonta tőlük az áldást. Mert van az úgy, hogy a vagyon gyarapszik, a pénz sokasodik, még sincs rajta Isten áldása. Lehet kenyér, lehet ház, lehet nagy szántóföld és vagyon, semmit sem ér, ha nincs rajta Isten áldása. Hiába a sokezer euró, Isten áldása nélkül az nem ér semmit. Isten áldásával a kevés többet ér, mert olyan lesz, mint az özvegy asszony kicsiny olaja és maréknyi lisztje. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall” (Mt 16:26)?
Egyik faluban egyszer egy ismerőst szerettünk volna meglátogatni, másodmagammal. Jó nagy emeletes ház volt, de akit kerestünk nem volt ott. Kérdeztük, hol van? Elköltözött. Miért? Hát nem ő építette ezt a házat? De igen. Azonban három évig pereskedtünk, mondja az ott lakó fiatalember, aztán ő elköltözött. Igaz, hogy a nagy házban nyugodtan elférne öt család is, de ha nincs békesség?!... Nos, így van ez, ha nincs Isten áldása, még az együttlakozás is keserves. „De mily jó és mily gyönyörűséges, ahol együtt lakoznak az atyafiak! Oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (133. Zsoltár)
Ezek után az történik, hogy Isten keményebb eszközökhöz nyúl: meghalt Mahlon is, meghalt Kiljon is. A fenyíték nem az első eszköze Istennek, de ha másképp nem lehet, akkor ezzel próbál más belátásra bírni (Zsid 12,6-13) Naómi ekkor ébredt fel: mindebben Isten keze van! Meghallotta, hogy meglátogatta az Úr az ő népét, hogy adjon nekik kenyeret. Itt van említve először, hogy mi az, amit az Úr tett. Idáig az volt fontos, hogy ők mit tesznek, mibe fognak, mit vállalnak, hova költöznek, emberi bölcsesség és elgondolás szerint. Most azonban Naómi arról kezd beszélni, hogy mit tett Isten.

III. A hazatérés
Itt következik a harmadik kép, a hazatérésről. Naómi megérti, hogy nincs mit keresnie ebben az országban, haza megy a júdeai Betlehembe. Az akkori szokás szerint Naómiról két menyének kellett volna gondoskodnia, élete végéig. Naómi azonban nem akarta ezt bevasalni rajtuk. Miért kötelezné Orpát és Ruthot arra, hogy vele menjenek, amikor nekik jobb lenne népük között? Igen ám, de azok meg azt keresték, mi az, ami Naóminak lenne jobb? Neki az lenne jobb, ha vele mennének.
Naómi megpróbálja hazaküldözgetni őket: menjetek haza édes leányaim! Milyen szép ez a megszólítás. Mindegyik azt keresi, mi az, ami a másiknak jó. Valljuk meg őszintén, manapság sokan másképpen cselekszenek: mindenki a maga hasznát keresi… Hát velem nem törődik senki? Hát én rám nem gondol senki? Engem kihagynak? Hát én!?
Miközben Mahlon és Kíljon meghalt, Orpa és Ruth megszerette anyósát. Ilyen is van. Legyen is! Nemcsak ostoba és hiábavaló viccek, hanem szeretet a meny és az anyós között. A szeretet tud a másik szívével gondolkozni, áldozatot hozni és mások boldogságát keresni.
Naomi megtérését abban is látjuk, hogy másképpen látja már a dolgokat. Amikor a nyomorúság tüzébe kerül, ebbe a kemencébe, akkor megvallja: engem talált az Úr keze. Orpa és Ruth ilyet eddig nem hallott. Főleg Ruth kezdi látni, hogy Naómi rendelkezik valamivel, ami neki nincs. Nem csak Naómi lát és hisz, hanem immár Ruth is: megkívánja azt az Istenfélelmet, amely így segít elhordozni a gyászt. Naomi most már átlátja a dolgokat, igaz, belekerült tíz évbe, de most már látja Isten kezét az események mögött. Tudja, hogy ez nem véletlen, hogy most haza kell mennie. Mi köti őt még ide? Semmi. Az ő Istene, az ő népe, az ő hazája ott van. Megyek haza! Unszolására Orpa visszatért az ő népéhez és az ő isteneihez. Ruth azonban ragaszkodott hozzá. Istenét és népét magáénak vallotta, és ezért vele tartott. Olyan szép az a vallomás, az a bizonyságtétel Ruth részéről: ez az, amiért Isten különleges jövőt készített számára.

IV. A hazaérkezés
A hazaérkezést bemutató negyedik kép arról szól, hogy megmozdult az egész város. Dehát ez Naómi, a kedves! Erre ő így szól: ne hívjatok engem többé Kedves-nek, hanem Keserű-nek, Márá-nak, mert keserűséggel illetett engem a Mindenható.
A 21. vers némelyek szerint a könyv kulcsigéje: „Többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engem az Úr.” Telve mentem el, üresen hozott vissza engem az Úr. Az ellentét nemcsak abban van, hogy telve meg üresen, hogy akkor és most, hanem abban, hogy akkor én mentem el, és most az Úr hozott vissza.
Így történt a tékozló fiúval is: telve pénzzel, büszkén, magabiztosan indult útnak, de nem úgy jött haza. Mit is hozhatott volna magával? Semmit. „Mivel mit sem hozhatok, keresztedre borulok.” Rongyosan, kifosztva, üresen, elkeseredve, de megtérő szívvel és alázatosan jöjjünk haza az Atyához! Úgy, hogy kijelentjük: „nem vagyok méltó, hogy a fiadnak hivattassam”. Valljuk meg az Urat, mint Naómi tette! Ne azt magyarázzuk, hogy mit tettünk mi, hanem azt, hogy mit cselekedett vele az Úr.
Még veszteségek és csalódások után is csodálatos lehet az élet az Úrral! Elmondhatod, hogy az Úr útjai nem a te útjaid voltak, és az Ő gondolatai nem a te gondolataid, aztán elmondhatod, hogy téged is meglátogatott az Úr: úgy is, hogy adjon néked kenyeret, de másképpen is. Az Ő látogatása mindig eredménnyel jár. Naómi az árpaaratás kezdetére érkezett haza. Lelki aratást adhat az Úr az ige magvetése után.

2014. április 10., csütörtök

Viszonyulások Isten Igéjéhez - 1Kir 13:11-32


Viszonyulások Isten Igéjéhez
1Kir 13:11-32

<  Egy Júdabeli ember ünneprontó módon félbeszakítja Jeroboám borjú-tiszteletét. Az ítélethirdetés után azonnali jelet jövendöl és az be is teljesedik!
v  Jeroboám meggondolja magát – de a prófétát nem lehet megvesztegetni!
<  Sok kérdés vetődik fel: miért nem ehetett ott kenyeret? Miért más úton kellett visszatérnie (mint a bölcsek – Mt 2-ben)? Később miért ült le egy fa alatt?
v  A kérdéseinkre nem kapunk választ. Miért? Azért, mert ezek nem fontosak. Ami igazán fontos, az világosan közölve van. Isten Igéjéről van szó. Az Ige áll a központban.

I. Jeroboám - aki hallotta, de nem fogadta Isten Igéjét
<  Pedig csodák bizonyították annak igaz voltát. Istentől jövő Ige volt: ez kegyelem!
v  Három csoda sem hozhatott megtérést annak, akinek az Ige nem kellett.
<  Biztos prófécia volt: még a Jósiás nevét is megnevezte, aki 300 évvel később élt.
v  Lásd: Ézs 44:28. 45:1. 13. Isten mindent tud!
<  Jeroboám elutasítja a próféciát, de el akarja fogatni a prófétát! Mi is van, aki az igehirdetőre haragszik, mert felfedi a bűnét!...
v  Pedig nem az igehirdető a hibás az üzenet tartalmáért! Lásd: Mikeás, Jeremiás, Ezékiel...

II. A Júdabeli próféta – aki hirdette, de nem cselekedte Isten Igéjét
<   Mert egy öreg, bétheli kollégája hazudott neki. Péld 25:26.
v  Hallgat a hazugságra, pedig kétszer is idézi, hogy az Úr neki mást mondott! – 8-9. v. 16-17. v.
<  Íme, a győzelmek után jönnek a próbák is!
v   Mint Illésnél: 1Kir 18 és 19.
<  Tudhatta volna, hogy Isten nem vonja vissza parancsait! Elfogadott egy hamis kijelentést, pedig neki világos kijelentést adatott!...
v  1Jn 4:1. 2Pt 3:3. 2Pt 2:1-2. Az Ige elég kellett volna legyen.
<  Hazasietés helyett, leült egy fa alatt... Elmélkedett? Sajnálta a lakomát és a jutalmat, amit a király felkínált? Pedig alig 10 km volt a határig...

III. A Béthelbeli próféta – aki hazudott és nem az Isten Igéjét hirdette
<  Hazudott – ezzel halálba küldte Isten emberét.
v  Félrevezette kollégáját.
v  Ironikus, hogy ezek után még siratja is, amikor eltemeti: hisz ő ölte meg!
<  Persze, az Isten embere nem kellett volna hallgasson rá – de neki meg nem kellett volna hazudnia!
v  Isten Igéjével nem tanácsos játszani! A kétélű kard nem játék!
v  Egyik éle az igehirdetőt, a másik a hallgatót vágja.
v  „A te szádból ítéllek meg téged...” (Lk 19:22)
<  Állítólag Spurgeonhoz jött egy fiatalember: „Isten azt mondta nekem, hogy csütörtökön a Tabernákulumban kell prédikálnom!” Erre a nagy prédikátor így válaszolt: „Ha nekem is azt fogja mondani, akkor meglehet. Másképp én fogok prédikálni.”
<  Csodálkozhatunk, hogy ennek a hamis prófétának Isten később Igaz igét ad a szájába!
v  Igen, mert a hamis próféták is mondhatnak néha igazat. Még Bálám szamara is. Még a kövekből is támaszthat fiakat... (Mt 3:9)
<  Lehetsz eszköz Isten kezében, és mégis méltatlan. Nem mindegy, hogy mit hirdetsz.
v  Lásd: Mt 7:21-23.
v  Egy igazmondás nem ment fel a hazugmondás ítélete alól.
v  1Pt 4:17-18 – Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?”
v  Péld 11:31 – „Íme, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!”
<  Hazug próféta ez: Igaz próféta nem lakott volna Béthelben. Fiai mit kerestek a bálványavató ünnepségen?
v  Ha igaz lett volna, talán őt küldte volna az Isten Jeroboámhoz, nem egy Júdabelit.
v  A próféták és a lelkipásztorok között különbség van!

IV. Az oroszlán – aki cselekedte Isten akaratát
<  Lényegében itt egyedül ő az, aki engedelmeskedik Istennek.
v  Kissé excentrikus oroszlán: nem bántja sem az embert, sem a szamarat. Nincs étvágya?
<  Isten kézjegye ez! Megmagyarázhatatlan eset, hogy világos legyen mindenki előtt: ezt Isten cselekedte!
v  Ha széttépte volna a prófétát, és legalább megkergette volna, kissé traumatizálta volna a szamarat...  De nem így tett. Ha másképp történt volna, azt meg lehetett volna magyarázni, hogy véletlen vadállat-támadás áldozata lett... Szegény, áldozatul esett... Milyen veszélyesek az utak manapság...
v  De itt minden jel arra mutatott, hogy ez nem véletlen vadállat-támadás volt. Itt Isten cselekedett, és az oroszlán isteni parancsnak engedelmeskedett! Ítélet-végrehajtás történt.
v  Így használta fel Isten a filiszteusokat, később az asszírokat és Nabukodonozort...

Befejezés:
<  Mit teszel Isten Igéjével, Hogyan viszonyulsz hozzá?
<  „Mit mondunk azért ezekre?” - Róm 8:31.