2014. április 23., szerda

Pilátus előtt - Lk 23:1-25



Pilátus előtt
Lk 23:1-25

n Jézus Krisztust gyakran az ún. „vallásalapítók” között emlegetik. Szólnak arról, hogy voltak és éltek valamikor emberek, akik ezért vagy azért vallást alapítottak. Így élt egyszer Zarathustra, Konfucse, Budha, Mohamed, és… Jézus.
n De a felsorolt „vallásalapítók” és Jézus Krisztus halála döntő különbség van. Halálunk pedig életünk magyarázata is!
n Nos, hogyan haltak meg ezek a nagy emberek, ezek a „vallásalapítók”? Budha 80 éves korában halt meg, maga után hagyva szép hercegi feleségét és fiát, előző napon kövér húst evett, állítólag ez okozta halálát.
v  Zarathustra 77 éves korában, karddal kezében, felesége oldalán egy várostrom közben esett el.
v  Konfucse, a kínai bölcs 73 éves korában ágyban, párnák között hunyt el, miniszteri rangban, népes családja körében. Előbb azonban szépen behajtotta a legelőbéreket és a közmunkák béreit.
v  Mohamed népes háremében, 62 éves korában, kedvenc felesége karjai között szenderült el, Aisvháéban.
n Milyen természetes és prózai módon, szép magas életkort megérve haltak meg ezek a nagy emberek! Olyan volt a haláluk, mint az életük: emberi. „Magánügy” volt a haláluk (is).
n Da ha a Golgotára nézünk, bele kell hogy rendüljön a szívünk! Ez a halál nem a haldokló „magánügye”! Ez misztérium. Ez döntően más, mint bármilyen emberi halál!
v  Ehhez a halálhoz közünk van. Közöd van!
v  Jézus halála azonos azzal, amit életében hirdetett, mondott, cselekedett: annak az összefoglalása.

I. A „semleges” Pilátus – 1-12. v.
n Pilátus 26-36 között volt Júdea helytartója.
v  7x olvassuk, hogy kiment és bement… (Jn 18:29. 33. 38.)
v  Háromszor is kijelentette, hogy Jézus ártatlan: Lk 23: 4. 14-15. 22. Ezt mások is így vallották: Heródes (15. v.), gonosztevő (41-43. v.), százados (47. v.).
v  Mindezek ellenére, Pilátus megpróbál semleges lenni.
n Elhangzott a vád: 2. v. – És kezdék őt vádolni, mondván: úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.”
v  Meg hogy a népet felzendíti 5. v. – De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
n Megpróbált „igazságos” lenni – de az ártatlant végül mégsem bocsátja el, ahogyan kijelentette, hanem megostoroztatja – gondolva, hogy a „fenyíték” elég lesz a zsidók vérszomjának kielégítésére.
v  Szeretett volna helyesen cselekedni, de félt Rómától – hogy bevádolják, hogy nem barátja a császárnak. – Jn 19:12 – Ettől fogva igyekszik vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!”
n Nem az igazság érdekelte, hanem a hivatala, a pozíciója, a hírneve. Heródest is eszközül használta – hátha megoldódik ez a kérdés valahogy…
n Semleges szeretett volna lenni. Távol akarta tartani magát ettől az ügytől. Közben megmosta a kezét – mint aki ártatlan.
n Így cselekedett Heródes is – és megölette Keresztelő Jánost: „Heródes félt Jánostól, igaz és szent embernek ismervén ő és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követte, és örömest hallgatta őt.” (Mk 6:20)
v  „Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.” (Mk 6:16) – A lelkiismeret hangját nem tudjáék elhallgattatni a pszichológusok és filozófusok sem!

II. Az alkudozó Pilátus – 13-23. v.
Jézust vagy Barabbást? - kikerülhetetlen kérdés. Mit tegyek Jézussal?
v  Először Pilátus szembesült ezzel a kérdéssel, de majd a zsidók is. Végül, mindannyiunknak válaszolnunk kell reá.
n  Pilátus nehéz döntés elé volt állítva. De már akkor megalkudott, amikor Jézust megostoroztatta.
n  Azt sem tudta, hogy mit akar. Csak azt akarta volna, hogy hagyják békén. De a kérdést nem lehet kikerülni!
v  Tudta, hogy mi az igazság, de nem vállalta fel annak következményeit. A gyávák is kinn maradnak! – Jel 21:8.
n  Pilátus kibékült Heródessel, de nem békült ki Jézussal!
v  Kevébe akart járni Heródesnek – de nem Jézusnak. Milyen szomorú. 

III. A megalkuvó Pilátus – 24-25. v.
n  „Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.” (24. v.)
v  Pilátus pedig helyet adott a hamisságnak: szabadon bocsátotta Barabbást, Jézust pedig kiszolgáltatta nekik, hogy megfeszítsék: „megítélé, hogy meglegyen, amit akarnak” – 24. v.
v  Odadobta a gyeplőt a lovak közé – nem irányította tovább: az események sodorták őt.
v  „Kiszolgáltatta az ő akaratuknak.” – 25. v.
v  Barabbás rabló volt (Jn 18:40), gyilkos és lázadó (Lk 23:49). 25. v. Ez csak még inkább megerősítette az Úr Jézus ártatlanságát.
n  A zsidóknak ez jó üzletnek tűnt. Ők az utolsó percben is visszafordulhattak volna, de nem tették: ők szándékosan, tudatosan cselekedték azt, ami gonosz. Pilátus pedig eszközük lett a gonoszságban.
v   „Vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!” – Mt 27:25.
n  Az Embernek Fia a bűnös emberek kezében. Kiszolgáltatva.

Befejezés
n  Aki nem áll ellene a bűnnek, azt a bűn elsodorja, legyőzi.
n  Aki tudja az igazságot, de nem azt cselekszi, annak erről felelnie kell majd az ítéletkor.
n  A gyávaság: bűn. Ha nem számolsz le bűneiddel, akkor a bűneid fognak leszámolni veled.
n  Mi sem lehetünk semlegesek. De ne legyünk megalkuvók sem!
v  Vannak, akiket nem érdekel, hogy Jézussal mi történik.
v  Vannak, akik alkudoznak – és ilyenkor mindig a Sátán győz.
v  Vannak, akik elárulják Őt – pedig tudják, hogy Ő a Messiás.
v  Vannak, akik megtagadják Őt – pedig azt ígérték, hogy hűek lesznek Hozzá mindhalálig.
n  Hogy mennyit jelent számunkra Jézus, az megnyilvánul istentiszteletünkben, a beszédünkben, a viselkedésünkben, az öltözködésünkben, stb. Megnyilvánul embertársi kapcsolatainkban Tégy vallást az Úr Jézusról: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia!

2014. április 21., hétfő

A méltatlan szenvedés legmagasabb példája - 1Pt 2:18-25


A méltatlan szenvedés legmagasabb példája
1Pt 2:18-25

n Péter apostol korának a legkényesebb kérdéshez nyúl: a rabszolgatartás kérdéséhez. Nem a cselédekről van szó, hanem a rabszolgákról.
n Sok rabszolga csatlakozhatott a hívők közösségéhez. Az örömhír főképp az ilyeneknél talált halló fülekre és nyitott szívekre. A római birodalomban abban az időben állítólag 60 millió rabszolga volt.
v  Őket nem védte semmiféle törvény. Nem is számítottak valóban embereknek. Bármilyen kicsi vétségért, apróságért szidalom, verés, vagy akár halál érte őket.
n Péter nem társadalmi forradalmár, hanem lelkigondozó. Épp ezért, ma is érvényes, amit mond, mindazoknak, akik keresztet hordoznak.

I. A meg nem érdemelt, méltatlan szenvedés – 18-20. v.
 18 A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
 19 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
 20 Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

n A rabszolgákat gyakran érte ilyen bántalmazás.
v  Mi is gyakran kapunk sebeket egymástól. Gyakran olyan sebeket, amelyeket nem vártunk volna, amelyeket igazságtalanságnak látunk.
v  Az igazságtalanságot viseli el az ember a legnehezebben. Elviseli a testi fájdalmakat, az anyagi terheket, a gyászt, a szomorúságot, – de az igazságtalanságot nehezen. Ez ellen tiltakozik, minden idegszálával.
n Ha így gondolod, akkor Péter azt tanácsolja, hogy először vizsgáld meg jól, hogy valóban méltatlanul szenvedsz-e?
v  „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve törtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.” (20. v.)
v  Mt 5:10-12 – Két fontos feltétel: (1) Jézusért, és (2) hazugságot tűrve.
n Ha a rabszolgát a lustaságért büntették meg, - akkor nem ártatlanul szenved.
n Ha hűtlenségével, kötelességmulasztásával okot adott az arcul verésre, akkor nem történt vele igazságtalanság.
n Ugyanis, a Sátán könnyen rászedhet bennünket, mert az igazságtalanság megítélésében könnyen megromolhat a látásunk: mindenki hajlandó azt hinni, hogy méltatlanul szenved. Azt véli, hogy csupa rosszindulat veszi körül…
n Pedig talán csak azt viszonozzák, amit ő adott. Kérdezzük meg magunktól: vajon nem a zárkózottságunknak, kedélytelenségünknek, pesszimizmusunknak, figyelmetlenségünknek, durvaságunknak, stb. isszuk a levét? Ha igen akkor az nem igazságtalanság. „Micsoda dicsőség az, ha vétkezve ... tűrtök?” (20. vers)
v  A saját kiállhatatlan, kibírhatatlan, összeférhetetlen természeted miatt gyakran érhetnek bántások. Az ilyen ne gondolja azt, hogy igazságtalanul szenved, hanem tartson bűnbánatot.
n De van valódi méltatlan szenvedés is. Erről beszél az apostol: „jót cselekedve és mégis szenvedve”. Amikor mellőzés, meghurcolás, keserűség ér, anélkül, hogy okot adtál volna reá.
v  Rettenetes dolog az, amikor egy ember őrlődik, emésztődik az őt ért igazságtalanság miatt…
v  Péter azt tanácsolja, hogy ezt el kell tűrni, azért, mert „ez kedves dolog Istennél”.
n Nem olyan do­log ez, ami miatt az embernek sajnálnia kellene önmagát, beleélve magunkat a mártír szerepébe, az áldozat szerepében tetszelegve.
n Ne önmagadnak akarj di­csőséget aratni, hanem Istennek! – Ugyanis, a jócselekedetért szenvedni a legna­gyobb kiváltság.

II. A méltatlan szenvedés elviselése – „az Ő nyomdokait kövessétek” – 21 v.
21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

n Ezen az úton járt előtted Jézus: „Mert arra hívat­tatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szá­jában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidal­mazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélő­re.” (21-23. v.)
n Az Úr Jézus példája egy újfajta életstílust mutat be. Ha Jézus tanítványa vagy, akkor te sem lehetsz különb Mesterednél (= nem lehet különb dolgod, mint Neki). Ugyanaz a sors vár reád.
n † Timótheus (2Tim 3:10-13a)
n A jászoltól a keresztig –Jézus bemutatta. Mit mutatott be? Hogyan szenvedett az Úr Jézus?
v  Bűnt nem cselekedett. Szájában álnokság nem találtatott. Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.
·      Vagyis, szenvedett: Csendesen, szótlanul, alázatosan, szelíden (Ézs 53:7).
·      Másokon segítve és őket áldva.
·      Bűn és álnokság nél­kül. Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.
·      Panasz és fenyegetőzés nélkül.
·      Nem tervezve bosszút.
·      Átadva mindent az igazságosan ítélő Atyának.
n „Arra hívattatok el, hogy az Ő nyomdokait kövessétek”!
n Mert az ártatlanul szenvedés jó melegágya lehet egy csomó lappangó bűnnek: az elkeseredésnek, haragnak, gyűlölködésnek, bosszúvágynak, megkeményedésnek, elfásulásnak, irigységnek, és sok más egyébnek.
v  De a méltatlan szenvedés ugyanúgy lehet a nagyobb kegyelem megtapasz­talásának is az eszköze is. A fájdalomban, amelyben Isten munkálkodik, Isten terve szerint formálhat.
·      A forró vízben a tojás megkeményedik, a krumpli meglágyul…
v  Ha ezt Isten nem végezheti, akkor cinikussá, keserűvé, panasszal telivé tesz, és ez károdra van.
n Ha viszont Istent beengeded a fájdalmadba, akkor az nem lesz értelmetlen szenvedés, hanem fegyelmezési eszköz, amely a javadra válik.
v  Persze, a méltatlan szenvedés továbbra is szívtelen emberektől származik, de nem az a lényeg, hogy kitől ered, hanem az, hogy hová vezet!
v  Vezethet a bűn megnövekedéséhez, de vezethet a megtisztuláshoz is.
v  Isten a gonoszt is fel tudja használni arra, hogy javunkra váljék. Így a vereségeink is győzelmekké változhatnak.
v  Nem a legfontosabb tehát, hogy az élet igazságos legyen velünk szemben, hanem az, hogy az élet igazságtalanságait is Isten eszközévé változtassuk.
n † Cirénei Simon.
n Nem a szenvedés nemesít, hanem az a mód, ahogyan viseljük.

III. A méltatlan szenvedés jóval való viszonzása – 22-25. v.
 22 Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
 23 Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
 24 Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
 25 Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

n A szidalom és fenyegetőzés helyett inkább imádkozott értük! Azokért, akiktől az igazságtalanságot kellett elszenvednie.
v  Ez már egészen gyakorlati dolog: imádkozz ellenségeidért! Utána már nem gyűlölöd őket többé.
v  Imádság nélkül nem lehet! Lásd a tanítványokat Gecsemánéban.
v  Ha kérted rájuk Isten áldását, akkor nem kívánsz rájuk átkot.
n Imádság nélkül tele van a szíved nehezteléssel. Az imádság kitépi a neheztelés fullánkját.
n Továbbá, gondold át, hogyan tehetnél jót azzal, aki igazságtalan volt veled szemben.
v  „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róm 12:21)
v  Tartsd oda a másik orcádat is. Jó cselekedeteddel nagyobb leszel ellenségeidnél, és hasonlítani fogsz mennyei Atyádra.
v  Mt 5:44-45.
n Jézus nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélő Istenre – ez azt jelenti, hogy ne a tied legyen az utolsó szó. Hagyjad, hogy az Istené legyen!
n Nyugodtan rábízhatod sérelmeidet arra, aki a világ legnagyobb vereségét, a keresztet elszenvedte. És azt a világ legnagyobb győzelmévé változtatta!
n Az Úr Jézus ártatlan szenvedése nemcsak példa, hanem engesztelő áldozat. Helyettes elégtétel. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (24-25. v.)

2014. április 20., vasárnap

A szenvedő Messiás - Ézs 53:1-8


A szenvedő Messiás
Ézs 53:1-8

n  Az előbbi részben (52:13) szó van a Messiás felmagasztalásáról.
n  De előbb el kellett mondania a Messiás megaláztatását, elutasítását az emberek részéről.

1. v.
n Meredeken kezdődik, költői kérdésekkel.
v   Ki hinné el, amit eddig mondott, és amit ezután mondani fog?
v  A prófétákat elutasították. Ézsaiás, Jeremiás, Mikeás, Keresztelő János, Jézus Krisztus. Jn 12:38. Róm 10:16.
n  Az Úr karja – az Ő hatalmát jelenti, ami ebben az esetben az evangélium. Róm 1:16. 1Kor 1:18.
v   A Messiás szenvedéséről szóló híradást utasították el.
v  Kijelentetett: a kisdedeknek (Mt 11:25), Simonnak, Jóna fiának (Mt 16:17). Isten igazsága jelentetik ki az evangéliumban (Róm 1:17-18).

2. v.
n  Kinézete nem felelt meg az elvárásoknak.
v  De felnövekedése az Atya védő szeme előtt történt.
n  Vesszőszál. Gyökér. – Figyelemre sem érdemes.
v   a száraz földből – egy majdnem kihalt családból (Dávid háza), egy majdnem kihalt népből (Júda – akik fogságba vitettek).
v  De Ő volt a MAG – 1Móz 3:15. 22:17. 26:4. 28:14.
n  „Alakja”, „ábrázata” – szépsége, dicsősége nincs.  Csak szegénysége (Zak 9:9). Jn 1:10-14. Gondolj a töviskoronázott fejre (Jn 19:14-15).

3. v.
n  „Utált volt”. Megvetett, elutasított – elűzve, kiutasítva az emberes sorából.
n  „Fájdalmak férfia” – Péld 29:1
n  „Betegség ismerője” – élete is gyásszal, szomorúsággal van tele.
v   „arcunkat elrejtettük”

4 v.
n  Ez az igevers arról szól, hogy félreértették.
v   Áldozata helyettesítő áldozat volt.
v  Bűneinkért (lázadás), vétkeinkért (elhajlás), békességünkért, gyógyulásunkért.
v  Betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta.
n  A felsorolás szinonímákat tartalmaz: 1Pt 2:14.

5. v.
n  Amit a megváltás tartalmaz:
v   Bűnbocsánat, szabadulás, üdvösség. Békét ad, megigazít, fiává fogad, szeret.
v  Gondviselés, Szentlélek vezetése, kijelentés.
n  Ott van a betegségedben, fájdalmadban, szegénységedben, szükségedben, megvetettségedben, üldözöttségedben, gyaláztatásodban…

6. v.
n  „Mindnyájan” – Lásd Róm 3:10-18.
v   Nincs kivétel. Mindenki eltévedt.
n  „Mint juhok” – a hasonlat.
v   A kecskék és juhok között különbség van. (Billy Graham kecskéje.)
n  „Mindnyájunk vétkét”
v   nemcsak egynéhány emberért halt meg (a rosszul értelmezett kálvinizmus)
n  Ő minden ember Megtartója (1Tim 4:10)
n  Ő engesztelő áldozat az egész világért (1Jn 2:2)
n  Megbékéltetett mindent - Kol 1:20
n  „Őreá veté”
v  Ő az egyetlen Megváltó – ApCsel 4:12.  

7. v.
n  „Kínoztatott, pedig alázatos volt” - alázata
v   1Pt 2 – szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott
v  Fil 2 – Megalázta magát halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
v  Mt 11:28 – tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok.

8. v.
n  A fogságból és ítéletből ragadtatott el.
n  Ki gondolta volna?