2014. október 29., szerda

Nem engedélyezett kapcsolat - 1Kir 22:1-12


Nem engedélyezett kapcsolat
1Kir 22:1-12 (2Krón 18:1-3)

1 És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a szíriaiak és az Izráel között. 2 De a harmadik esztendőben aláment Jósafát, Júda királya az Izráel királyához.
3 Akkor monda az Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Szíria királyától? 4 És monda Jósafátnak: Feljössz-e velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felelt Jósafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid. 5 És monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után.
6 És összegyűjtötte az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-e Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak. 7 És monda Jósafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 8 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Még van egy férfiú, aki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! 9 És előszólított az Izráel királya egy udvari szolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.
10 És ott ült az Izráel királya és Jósafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük. 11 És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a szíriaiakat, míg meg nem emészted őket. 12 És a próféták is mindnyájan ekképpen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.

Az igében körvonalazódó konfliktus, Rámót Gileád miatt, egy elvett és nem visszaadott város miatt robbant ki, Izráel és Szíria között. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a 20. részben leírt győzelmek után Akháb és Benhadád szövetségesekként harcoltak az Orontes folyó mellett, a qarqari csatában az asszír Salmanasszár ellen. Erre a csatára Kr. e. 835-ben került sor. A Biblia nem beszél erről a csatáról, de Salmanasszár egyik krónikája a British Museum-ban beszámol róla. Meglehet, hogy ez a győzelem bátorította fel Akhábot arra, hogy szembeszálljon addigi szövetségesével, Benhadáddal.
A történet mondanivalója Jósafát bukásának lépésit mutatja be, amelyek egy nem engedélyezett kapcsolatról, egy nem engedélyezett látogatásról, és egy nem engedélyezett ígéretről szólnak.

I. Egy nem engedélyezett rokonság
Jósafátról sok szép és jó dolgot mond a Biblia, főleg a Krónikák könyvében (2Krón 17-20). Megmagyarázhatatlan, hogyan kerülhetett ilyen kapcsolatba az istentelen Akhábbal, amely majdnem az életébe került. Az egymással való szövetség szentesítéseként Akháb a leányát, Attáliát Jósafát fiához, Jórámhoz adta feleségül (2Kir 11:1). Ennek következményeképpen történhetett az, hogy „békességben élt Jósafát az Izráel királyával” (44. v.).
Ám nagyon úgy tűnik, hogy mindez az ördög csapdája volt, mert a ravasz Akháb saját céljaira próbálta meg felhasználni a kegyes Jósafátot. A krónikás részletesebben beszámol erről: „Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége volt. Ő sógorságot szerzett Akhábbal. Néhány esztendő múlva aláment Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.” (2Krón 18:1-2) Akháb tervébe jól beleillett az a rokoni látogatás, amelyet a naiv Jósafát Samariában tett, jelentős hadinép kíséretében. Részt vett a vendéglátója által készített lakomán, amelyen Akháb egy alkalmas pillanatban megkérdezte, hogy elmenne-e vele Jósafát a hadba, hogy visszaszerezzék Rámót-gileádot a szíriaiaktól. Jósafát könnyelműen így felelt: „úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.” (4. v. 2Krón 18:3).
A bukás első lépcsője az volt, amikor Jósafát sógorságot szerzett Akhábbal. Hogyan tehetett ilyet egy istenfélő király, hogy sógorságot szerez az Úr prófétái ellen tomboló Jézabellel és papucs férjével? Hiszen bizonyára tudatában volt annak, hogy Isten megtiltotta, hogy pogányokkal kössenek házasságot, és Jósafát mindeddig Isten igéjéhez kívánta szabni magát!
Nyilvánvaló, hogy érdekházasságról, politikai házasságról volt szó. Dávid is kötött ilyen házasságot Thalmaival, Gessúr királyával – onnan született Absolon. Salamon meg egyenesen a fáraó veje lett, és csodálatos palotát épített egyiptomi feleségének! Tehát itt sem úgy állt a helyzet, hogy Jórám beleszeretett volna Attáliába… Még ha úgy lett volna is, az édesapa maga mellé ültethette volna, hogy megbeszélje vele, valahogy így: „Nézd, én csak a boldogságodat akarom, ezért kérlek, jöjj, beszéljük ezt meg! Tudod-e te, hogy kifélék azok? Gyűlölik az Urat! Megkérdezted-e, hogy mit szól ehhez a kapcsolathoz az Isten?” Ilyen beszélgetésre biztos nem került sor, pedig nagyon jó lett volna, mert később ennek a házasságnak szörnyű következményei lettek. Ez van megírva: „Amikor Attália látta, hogy meghalt a fia, kipusztította a királyi ház minden ivadékát.” (2Kir 11:1. 2Krón 22:10) Vagyis Jósafát utódjait! Ilyet nem kívánhat magának egy édesapa sem!
„Sógorságot szerzett Akhábbal.” Legtöbbször az ilyen kapcsolatokra emelt kifogásokra azt válaszolják, hogy ne szóljon bele senki. Mindenki azzal szerez sógorságot, akivel akar. Megengedheti magának. Joga van a boldogsághoz. Úgy vélik, hogy ezek semleges lépések és nincsenek kihatással a lelkiekre. Pedig nagyon tévednek, mert az ördög csapdája ez. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük és ők én népem lesznek. Annak okáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6:14-18.)

II. Egy nem engedélyezett látogatás
A második lépés az ördög csapdájában az Isten által nem engedélyezett látogatás, ahol Jósafát társult Akháb erkölcstelen és istentelen irányvonalához.
Az Akháb udvarában azok a „haladónak” nevezett kifejezések uralkodtak, amelyeket manapság is sokat hangoztatnak: tolerancia, pluralizmus, ökuménia... Lehet, hogy Jósafát nem talált kivetnivalót abban, hogy elmenjen vendégségbe Akhábhoz. Elvégre, mi rossz van abban, ha egyik szomszéd meglátogatja a másikat? Hol van itt baj? Ott, hogy Jósafát nem diszkrét látogatásra ment, egyedül, hanem sok néppel. Akháb is kitett magáért: sok juhot és barmot vágatott le a vendégeknek, ahol vigadhattak sokáig. Volt ott minden: ital és étel, a bálványáldozatok sorában, az ahhoz kapcsolódó „játékokkal”. Tivornyáztak, ahogyan a világ szokott. De mit keres ott Jósafát? Hogy érezheti jól magát ilyen helyen Istennek gyermeke? Hogy engedheti ezt meg magának? Miért nem kérdezte meg, hogy „hogyan jutottam ide?” Annak idején Péter is kérdezhette volna: „Hogyan melegedhetek együtt azokkal, akik letartóztatták és megcsúfolták Mesteremet?” De nem kérdezte…
Cseri Kálmán egyik prédikációjában elmondja, hogy egy fiatalembernek új életet ajándékozott az Úr az egyik nyáron, de volt barátai szilveszterkor szeretettel és erőszakosan még meghívták egy házi összejövetelre. Úgy éjfél fele, amikor széjjelnézett egy kicsit, mint aki álomból ébredt, látta, hogy már mindenki spicces, a cigarettafüstöt akár vágni lehetne, a zene bömböl, és bárhová néz, mindenütt parázna jelenetek voltak... Erre feleszmélt. „Mit keresek én itt?” – kérdezte magától. Szótlanul felvette a kabátját és elment. Ez mentette meg.
Persze, ilyenkor szoktak jönni a kérlelések, hogy „egyszer te is megteheted”, „Isten kegyelmes, majd megbocsátja”... Azonban mégis úgy van, hogy az ilyen tivornyázásokon ás dorbézolásokon nincs mit keressen Isten gyermeke. „Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.”
Ezt kellett volna megértenie Jósafátnak, de ő nem eszmélt fel, hanem tovább haladt a bukását előidéző csapdába.

III. Egy nem engedélyezett ígéret
A harmadik lépése Jósafátnak egy nem engedélyezett ígéret volt. Odaígérte magát és népét egy kilátástalan és értelmetlen háborúba, Akháb oldalán.
Az Akháb udvarában lévő próféták nem voltak valódi prófétái az Úrnak, hanem annak a korrupt vallásos rendszernek voltak a kiszolgálói, amelyet annak idején Jeroboám alapított (1Kir 12). Ma is megtörténik, hogy a vallás képviselői cinkosai lesznek a politikai vezetésnek. Ilyenkor valóban „egy hazug lélek” veszi át az irányítást!
Ott, Samária főterén, díszes ruhákban, amikor már jól felönthettek a garatra, Jósafát odaígérte magát a háborúba. Akháb tudni akarta, hogy Jósafát elmegy-e vele a harcba. Jósafát viszont tudni akarta, hogy mi az Úr akarata, és hogy velük fog-e tartani? Akháb saját terveit követte, Jósafát Isten akaratát kereste. Mivel Akháb bizonyos volt az udvarbeli próféták hűségében (cinkosságában), hajlandó volt tejesíteni Jósafát kérését. Minden próféta győzelmet jövendölt. De Jósafátot nem győzte meg a próféták egyhangúsága, hanem az után érdeklődött, hogy van-e olyan próféta, aki nem függ Akháb jóindulatától: 7 És monda Jósafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 8 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Még van egy férfiú, aki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!” (7-8. v.) Már az Akháb véleménye is elárulta, hogy az udvari próféták olyan vallásos szélhámosok, akik nem a Szentlélek vezetése alatt prófétálnak. Később Mikeást is arról próbálták meggyőzni, hogy mondja azt, amit a király hallani akar, és amit a többiek is mondanak, nem pedig az igazságot. De Mikeás nem engedte, hogy megvásárolják.
Eddig épp azért tudta Jósafátot megáldani az Úr, mert nem ment oda, ahova mások mentek. Most viszont hirtelen és meggondolatlanul kijelenti: ahova te mégy, oda megyek én is. Hogy mondhatott ilyet? Hiszen eddig csak oda ment, ahová az Úr küldte! Hogyan dönthetett az Úr nélkül?
Mindezt el lehetett volna kerülni: ha nem lép sógorságra Akhábbal, ha nem társul hozzá azon a látogatáson, hanem tiltakozik az istentelen magaviselet ellen. „Aki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, aki tönkretesz.” (Péld 18:9) Amikor Isten gyermekéről és a világról van szó, senki nem viselkedhet lágyan.
A hívő a világban él, de a világi gondolkozást nem teheti magáévá, hiszen akkor már nem Isten országának polgára, hanem ennek a világnak kárhozott fia. A hajó a vízen van, de a víz nem kerülhet a hajóba, mert akkor elsüllyed. A szakítás, elhatárolódás a megtéréskor kezdődik, és mindvégig tart. Ne legyünk megalkuvók az ellenséggel!

2014. október 25., szombat

A gutaütött meggyógyítása - Mt 9:1-8


A gutaütött meggyógyítása
Mt 9:1-8

<  Ugyanez a gyógyítása Jézusnak megtalálható részletesen a Mk 2-ben is: „Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba, és meghallották, hogy otthon van.” (Mk 2:1) Ez a megállapítás kapcsolódik a Mt 4-ben található feljegyzéshez: „Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatért Galileába; és odahagyva Názáretet, elment és lakozott a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain.” (Mt 4:12-13)
v  Kapernaumban a Péter házánál lakhatott (Mt 8:14), ahol meggyógyította a Péter anyósát. (Mk 1:29) Itt történik az, hogy a zsúfolásig megtelt házba a tetőn keresztül hoznak egy agyvérzést kapott embert, aki tehetetlenül feküdt a hordágyon, négy barátjától hordozva. Odateszik Jézus elé...
v  Otthon történik? Talán saját szállásán, vagy Péter házánál… Sok vendég összegyűlt ott…
v  Mit látott Jézus, amikor lenézett, felnézett és körbenézett?

I. Bűnök és gondok
<   Egy agyvérzés miatt megbénult ember volt ott, akit vinni kellett, beszélni sem tudott. Talán nem is volt eszméleténél.
v  Jézus megbocsátja bűneit. Az akadékoskodó farizeusoknak is bebizonyítja isteni hatalmát.
<   Itt is van egy nagybeteg, akit Jézushoz kell hoznunk: Szilágyperecsen. Úgy is mondhatnám különben, hogy az egész világ beteg. De ebben a perecseniek is benne vannak. Most legyen csak róluk szó.
v  Tudjuk, milyen súlyos állapotban van ez a beteg. Kritikus feszültség. Belső láz emészti az erejét. Hajszálon függ az élete. Aggasztó a holnapja. (Alkohol, harag, viszály, gyűlölet, erkölcstelenség és hitetlenség gyötri…)
v  Kábult és tehetetlen. Tanácstalan. Béna. Megnyomorodott. Lehet ezzel nem törődni? Lehet ebbe belenyugodni, hogy úgysem állíthatjuk meg a végzetet? Lépjünk közbe!! Gondolom, sokan aggódnak miatta…
<  Az Úr Jézus szava: „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” – nagy jelentőséggel bírt, mégis bizonyára csalódást okozhatott a szívekben... Azok az emberek nem ezt várták!
v  Nem ezért cipelték oda ezt a beteget, hanem azt remélték, hogy Jézus segít a nyomorúságán. És minderről szó sincs!
v  Jézus a bűneiről beszél. Szerintük nem ez volt itt a gond, hanem a testi nyomorúság. A gutaütés! Talán félreértette őket?
<  Nem a bűn a legnagyobb problémánk....
v  Csalódnak! Így csalódnak sokan, mert gondjaik vannak, de nem bűneik... A Bűnök? Azok nem annyira lényegesek....
<  Mennyi sok mindent várunk Jézustól! Sokkal inkább, mint bűneink bocsánatát. Bűnbocsánat? Az a legkevesebb igényünk Jézustól, hogy a bűneinket megbocsássa. Elrontott, megfáradt, kifosztott élettel jövünk ide, és nem azt várjuk, hogy felszabadító szót mondjon bűneinkre... Ó, azok a kisebb-nagyobb bűnök nem nyomják a szívünket! Hozzászoktunk. Napirendre tértünk felette. „Én már ilyen vagyok, nem tehetek róla.” Majd csak elintézzük valahogy azokat a bűnöket is...
<  Inkább a bajainkat soroljuk. Gondjaink vannak.
v  Gutaütés, lakásgondok, nem bírod a társbérletet, válságban a házasságod vagy a családod, nem bírsz a gyermekeiddel, engedetlenek, rossz emberek gonoszul bánnak veled, tönkretették az idegeid, emésztődik az életed, van egy titkos lelki bánatod, nem értenek meg, vagy épp testi fájdalmak gyötörnek és attól félsz, nehogy arra a betegségre utaljanak, amitől mindenki annyira retteg manapság...
v  Valami ilyen segítség kellene... Kihúzni a kátyúból, felemelni, megszabadítani a gondoktól és bajoktól. Ezt várjuk Tőle. Ehelyett meg Ő azt mondja: „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Nahát!
<  Ilyenkor jönnek a vádak Isten felé.
v  Isten engem nem szeret! Hiába is könyörögtem, nem hallgatott meg! Nem segít!
<   Mi a mi igazi bajunk? Betegség, gutaütés? Vagy a bűneid? Jobban félsz egy fogfájástól, mint a bűntől? Mellékes ügy számodra a bűntől való szabadulás?
<  Jézus épp segíteni akar. De nem a tünetet kezeli, hanem a bajt.
v  Ezért beszél a bűnről. Azt mondja: nem az a te igazi bajod, ami látszik, hanem ami benned van! Nagy baj a gutaütött, tehetetlen állapot, az emberek rosszindulata, a hűtlen élettárs, de a te bajod mélyebben van, a szívedben! A lelkedben: a bűneid. Nem a mások bűnei, hanem a tieid. Amiket talán észre sem veszel már, vagy rejtegetsz, titkolsz, nehogy kitudódjon, mert akkor lehet nem köszönne többé a szomszédod! Az a titkos paráznaság, a magzatgyilkosság, az adócsalás, a hazugság, a lopás, a hamis, rideg, szeretetlen szíved... Sok kicsi és nagy hitványság, ún. rossz természet, ami a jólneveltség és mosoly mögött álcázva van... Az a te végzetes bajod!
v  Emiatt van, hogy nem értenek meg, nem szeretnek (nem is csoda!), nincs békességed, felborul az egyensúly - mert nem vagy összhangban Istennel.
<  Nem a betegséggel szembeni tehetetlensége miatt mondja ezt. A pusmogó farizeusokat is elnémítja, amikor a beteget talpra állítja. Ami sürgetőbb és fontosabb, az a bűnbocsánat és nem a gyógyulás.
v  Igenis, az Úrral való kapcsolat feltétele a megtérés és a hit, a megtérő bűnösnek pedig Isten megbocsát. Az a bocsánat, amit Isten a megtérőnek ad, az teljes és tökéletes. „Bűneikről meg nem emlékezem...” - mondja Isten igéje (Zsid 8:12). „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Ez egy tökéletes bocsánat. Isten nemcsak megbocsát, hanem el is felejti a bűnt. Nem emlékezik többé reá. Letörli a táblát. Eltünteti a bizonyítékokat. Elégeti a filmet. Kitisztítja a merevlemezt.
<  Így tehát ha megtérsz, Isten nem emlékezik többé bűneidre, amit megbocsátott. Elutasítja a tévedéseid számontartását. Amikor bocsánatot kérsz, nem azzal áll elő, hogy „de hát már megbocsátottam ötszáztizenhatszor”... Ő nem emlékezik arra. „Amilyen messze van napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103:12) „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.” (Ézs 1:18)
v  Persze, erre azt mondod, hogy az igaz, hogy Ő nem emlékezik, de én és te igenis emlékezünk! A bűnre, a szennyre, a tévedésre, a lelki kárra nagyon is világosan emlékszel, és az emlékek vissza-vissza térnek! Jaj, az a rettenetes hazugság... Jaj, az az utazás, amely olyan messzire elvezetett... Jaj, amikor haragosan felrobbantál, mint egy tűzhányó, pedig megalázkodni kellett volna... Azok az eltékozolt idők... Az a dátum... Az a szokás... Sok-sok rossz emlék! Aztán mindezen emlékek ítélkeznek is feletted: ilyen háttérrel nem taníthatsz gyermekeket Istenfélelemre! Hogyan is képzeled egyáltalán meghívni a szomszédodat a gyülekezetbe!? Mi lesz ha megtudják mások is bukásodat?
<  Hát most akkor tudd meg: Isten természetével ellenkezik az, hogy egy megbocsátott bűnre visszaemlékezzék. Ha nem felejtene, akkor nem is imádkozhatnál Hozzá. Akkor nem lenne érdemes megtérni! De érdemes!! Lehetséges újat kezdeni, lehetséges megtérni és újjászületni! „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” (Gal 3:27) Jól olvastad: Krisztust öltöztétek fel. Mikor Isten reád néz azután, már nem téged lát, hanem Krisztust látja. Benne vagy elrejtve.
<  Figyelmeztetés ez:
v  Te ember, azzal nincs segítve rajtad, ha megbénult tagjaidat újra használni tudod, ha sikerül egy jobb lakásba költöznöd – de viszed magaddal a régi szívedet!
v  Azzal nincs rajtad segítve, ha élettársad elhidegült szíve visszafordul hozzád, de te továbbra is követeled a szeretetet, nem pedig adod!
v  Azzal nincs rajtad segítve, ha megszabadulsz a fájdalmaktól, de a bűntől nem! A bűn nagyobb baj, mint a rákbetegség, nagyobb nyomorúság, mint a gutaütés, nagyobb veszedelem, mint egy vérző seb! Nagyobb tragédia, mint egy anyagi csőd! Nem 20, 30, 40 évet akar adni, hanem örök életet!

II. Hit és megtérés
<  „Látta azoknak hitét.” A gutaütött hitét nem lehetett látni, valószínű, még beszélni sem tudott. De az Úr Jézus mindig azért gyógyított, mert volt hit, vagy hogy legyen hit: higgyenek Benne.
<  Hittek Jézusban. Lehet jönni Hozzá. Látta Jézus azoknak hitét: nem a gutaütöttét, hanem a barátaiét! Valódi hit (cselekszik), továbbadni akaró hit, akadályt legyőző hit, alázatos hit (háttérben marad)…
<  Külső lépcső vezetett a tetőre. Megbontották a szalmát…
<  Érdekelte őket barátjuk sorsa. Segíteni akartak. Nemcsak imádkoztak, cselekedtek is. Leleményesek voltak.
<  Ezek hittek Jézusban, de Jézus csalódást okozott nekik: ugyanis nem azt kapták, amire vártak.
v  Jaj, mennyi mindent vár az ember Istentől, - és nem bűneinek bocsánatát! „Azt merik mondani, hogy Isten engem nem szeret! Isten engem nem hallgat meg! Isten rólam megfeledkezett!”
<   Nem bűnbocsánatért jönnek Isten elé. De mi lesz a bűnnel? - Hát, majd csak elintéződik valahogy… De a legnagyobb gondom a lakásügy, a gyermekem, a férjem, a feleségem, a másik ember, aki tönkre tette az idegeimet, emészti az életemet…
v  Bűnbocsánat?… Ő ilyet mond, miközben az meg se tud mozdulni!?
<   Nem tudják, hogy az igazi baj a BŰN. Emiatt van a betegség, a családi válság, a gyermekek engedetlensége, az emberek rosszindulata… BŰN: titkos paráznaság, magzatgyilkosság, adócsalás, hazugság, lopás, gyűlölet a mosoly mögött, gonoszság az álarc mögött.
<   Nem minden betegség a bűn következménye, de a bűn a legnagyobb betegség. (Jn 9:-3) A legnagyobb szükségre a legnagyobb ajándékot adja Jézus!
<   Amikor körbenézett, látta a bírálókat.
<   Azok kritizáltak.
<   Mi könnyebb? Persze, hogy megbocsátani könnyebb, mert azt nem lehet ellenőrizni… Amikor körbenézett, akkor beléjük is látott! Mit lát Jézus, ha rád néz?
<   „Az Úrnak hatalma volt Jézussal, hogy gyógyítson” - Lk 5:17c. Vagyis, nem mindig gyógyíthatott. Nem azért, mintha nem akart volna, de volt amikor hitetlenségük miatt nem tehetett semmi csodát közöttük! Létezik ilyen? Igen: van amikor a szív zárva marad előtte.
v  De ott voltak négyen, akik hittek. Te azok közé tartozol-e, akik hisznek?
<   Mi könnyebb? A bűnbocsánat olyan, mint a teremtés. Akkor: Legyen! - a bűnbocsánatnál pedig: Ne legyen!
v  Nem lesz megoldva a helyzet, ha jobb lakást kapsz, de a szíved a régi marad! Ha tagjaid meggyógyulnak, lemúlik a fájdalom, de örök életed nincs!
v  Azt mondod: nem ezért jöttél ide! Azok sem azért mentek Jézushoz! De többet kaptak annál, mint amit vártak. Az Isten Bárányára te is leteheted bűnödet!

Befejezés:
<  „Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én. / És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. / A szívem mindenestől Az Úr elé viszem, / Megtisztul minden szennytől A Jézus vérében, / A Jézus vérében. // 2. Megtörve és üresen Adom magam Neki, / Hogy újjá Ő teremtsen, Az űrt Ő töltse ki. / Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, / Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, / Eltörli bánatom.”


2014. október 20., hétfő

A szent dolgok megbecsülése - Mt 7:6


A szent dolgok megbecsülése - Mt 7:6

- biblióra, 2014. október 12-én.

2014. október 18., szombat

Prófétai hit és öröm - Hab 3:3-19


Prófétai hit és öröm
Hab 3:3-19

n Habakuknak nincsenek többé filozófiai vagy teológiai problémái.
v  Világosan látja, mi az, ami következni fog: hamarosan jönnek a Káldeusok.
n De hogyan lehetne békessége mindezt látva és tudva?
v  A lélek kész, de a test erőtlen.
n Isten maga erősíti a hitét és ad neki örömet.

I. Bátorítja Isten szolgáinak példája
n Jeremiás – Jer 20
n Keresztelő János: „Te vagy-e az eljövendő?” – Mt 11:3
n Pál apostol tövise – 2Kor12.
v  1Kor 2:3 – „én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok”.
v  2Kor 7:5-6 – „amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek. De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével.”

II. Bátorítja az Istentől kapott öröm
n A kapott öröm nem rezignáció, nem fáradt belenyugvás.
v  Zsolt 2:11 – „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel!”
v  Mt 5:12 – „Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.”
n A prófétai szolgálathoz gyakran hozzátartozott a félelem és szorongás, izgalom és lámpaláz.
v  1Thessz 1:6 – „Követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az Igét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével.”
v  1Pt 1:6-7 – „Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor.”
v  2Kor 11:30 – „Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.”

III. Bátorítja a történelem tanítása
n Ezzel bátorította magát a zsoltáros is gyakran: felsorolva Isten csodáit.
v  2Krón 20 – dicsérve Őt.
n A történelmi tény és annak teológiai tanítás egyformán fontos.
v  IBTS
v  2Móz 14 – kettévált a Veres-tenger. Józs 3 – a Jordán.
v  Józs 10:11 – megállott a nap
v  Dán 3. 6.
n Isten hatalma megnyilvánult a történelem során: van okunk a reménységre.


2014. október 14., kedd

Az erdélyi baptista ének-zenemisszió története - 1867-1914




Az erdélyi baptista ének-zenemisszió története
1867-1914
Elhangzott a szilágyperecseni énekkar 100 éves jubileumán.