2015. január 31., szombat

A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága - 1Kor 3:1-9



A korinthusi gyülekezet tagjainak kiskorúsága
1Kor 3:1-9
1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg:
3 Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?
4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?
5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta.
6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.
8 A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

n  Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az apostol háromféle szemléltetéssel mutatja be Isten gyülekezetét Korinthusban: Isten munkatársai, Isten szántóföldje, Isten épülete.
n  Hol tartunk mi lelkileg? Érettek vagyunk-e mi lelkileg? Ha érettségizni kell, nagykorúnak tarthat-e minket Isten? Milyen az, aki már lelkileg nagykorú? Felfedezhetőek-e rajtunk a lelki nagykorúság jegyei? Ne bénítson minket az, ha nincsenek meg mind a jegyek. Egyetlen olyan gimnázium sincs, amelyben mindnyájan nyolcadikosok. Nem az a baj, ha most felfedezzük, hogy nem vagyunk nagykorúak, hanem az a baj, ha el sem kezdi valaki azt az utat, amely az érettséghez vezet. Helyes önismeretre van szükségünk. Tudni kell viszont azt, hogy hol van a cél: a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékét.
n  Ennek érdekében rendelt némelyeket pásztorokul és tanítókul – mondja Pál apostol Efézus 4-ben.
n  Négy jellemvonást szeretnék említeni a nagykorúságról. Mi jellemzi azt, aki nagykorú, érettkorú lett? Figyeljük meg ezeket a jellemzőket: a táplálék, a munkaképesség, a kapcsolatok és az ismeret.

I. A táplálék – 1-2. v.
2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: 
n  A tej jelentheti az alapvető keresztyén tanításokat, míg a kemény eledel a keresztyén élet növekedéséhez szükséges tanítást.
v  Lásd: Zsid 6:1-2: megtérés, hit, tanítás a mosakodásokról (bemerítésekről), kézrátételről, holtak feltámadásáról és az örök ítéletről”.
n  Ez jelentheti, hogy csak a dicséretet, bátorítást bírják el, az intés és dorgálás nem, mert az kemény eledel. Tejnek itala: a hit kezdetleges tanításai.
v  Lásd: Zsid 5:12-14 – „Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”
v  Gyakorlott érzékek, reflexek, mutatják a nagykorúságot.
v  Kritikusak és cinikusak, első helyet, hírnevet keresők, jelek után futkosók… akik csak a desszertet szeretnék megenni, mindenünnen csak a fagylaltot – és csodálkoznak, hogy elcsapja a hasukat!

II. A munkaképesség – 1-2. v.
Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek
n  Kik a testi (érzéki) tagok? Mindannyian azok? A Római levélben az így nevezettek megtéretlen, nem újjászületett, Szentlélek nélküli emberek. De itt úgy tűnik, hogy hívő emberekről van szó, akik újjászülettek, de nem növekedtek.
v  Ezt mutatja az „atyámfiai” megnevezés.
v  A növekedés hiánya miatt képtelenek a munkára.
n  Irigykedés, versengés és visszavonás van közöttük
v  Ismerik Isten törvényeit, de emberi törvényeket követnek: „ember szerint járnak”.
n  Az érettkorúak már terheket viselnek. Munkát végeznek. Felelősséget vállalnak.

III. A kapcsolatok – 3. v.
3 Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e? 4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-e?  5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. 
n  Amikor valaki nem tud kijönni testvérével, akkor még kiskorú.
n  Emberek szerinti pártokat alapítottak
v  Pedig, azok Isten szolgái és munkatársai
Ø  Pál plántált
Ø  Apollós öntözött
Ø  Isten adta a növekedést
Ø  ezek jutalma Istentől van.
v  Pedig, azok csak eszközök, akik által hívőkké lettek

IV. Az Ismeret – 4-8. v.
n  A felnőtt már kijárta az iskoláit, és megtanult dolgokat, amelyek az élethez szükségesek.
n  A gyermeknek sok kérdése van. Mindenfélét kérdez, ami a felnőttnek már evidens.

v  Hallgass a Lélek szavára! Teremd a Lélek gyümölcsit!

2015. január 28., szerda

Isten népének egysége - Józs 1:10-18


Isten népének egysége
Józs 1:10-18

I. Józsué és az elöljáról engedelmessége
10 Parancsolt azért Józsué a nép elöljáróinak, mondván: 11 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad néktek birtokul.
n  Megismétli az Úr szavait: az elöljáróknak.
v  Hallgatunk-e az Úr szavára?
n  Útravalót kellett készíteni – de eddig a manna elégséges volt.
n  Az országot Isten adja a kezükbe, de nekik kell megharcolni érte.

II. A Jordánon túli törzsek iránti követelmény
12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szólott Józsué, mondván: 13 Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet. 14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátok fiai előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket; 15 Amíg megnyugtatja az Úr a ti atyátok fiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségetek földére és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.
n  A Jordánon túl, és a Jordánon innen: mind egyek!
v  4Móz 32:14 – 13 És megharagudott az Úr Izráelre, és bujdostatta őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemésztetett az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett az Ú r szemei előtt. 14 És íme, feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen. 15 Hogyha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.”
v  4Móz 32:16-27. Józs 22.
n  Széthúzásuk miatt elpusztulhat az egész nép!
n   Zsid 10:25. 1Sám 23:16.
v  Egységben!

III. A Jordánon túli törzsek engedelmessége
16 Azok pedig feleltek Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk. 17 Amint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképpen vele volt Mózessel. 18 Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!
n  Ef 4:1-6.
v  Ez az ébredés feltétele is. Az első gyülekezet növekedésének épp az egység volt az egyik titka.

n  Fil 2:2-4 – az az indulat legyen bennetek!...

2015. január 23., péntek

"Légy bátor és erős!" - Józs 1:1-9


„Légy bátor és erős!” – avagy: Az Úr Igéje
Józs 1:1-9
1 És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólott az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: 2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. 3 Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
5 Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.
6 Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.
7 Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.
9 Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n A Józsué könyve, együtt a Bírák, Sámuel és Királyok könyveivel a korai próféták közé vannak sorolva a héber Bibliában. Ez azt jelenti, hogy ezek nemcsak történeti könyvek, hanem prófétai látással leírt történetek, ahol az Isten nézőpontja érvényesül. Nemcsak információkat közölnek, hanem olyan prófétai üzeneteket, amelyek befolyásolni és formálni akarnak bennünket.
n Józsué könyve Mózes halálával kezdődik, és Józsué halálával végződik. E két haláleset között zajlanak a könyv eseményei. Itt Isten ígéretei^ vannak megismételve, amit az a felelősség követ, amely Józsué vállán volt, és vele együtt a miénken is, ami az isteni ígéretek birtokbavételét illeti.

I. A megígért föld - 1-4. v.
1 És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólott az Úr Józsuának, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: 2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. 3 Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.
n Látnunk kell Mózes nagyságát az előbbi könyvekben: Ő maradt egyedül a szövetség képviselője a 2Móz 32-34-be lévő aranyborjúzás után. Ő volt az egyetlen közvetítő Isten és a nép között. De a Mózesek is meghalnak, amikor egy tajtékzó folyó még elválaszt a megígért földtől. Ám nem kell sírni felettébb. Inkább kelj fel! Indulj!
n Az ígéret tartalma éppen az, hogy „minden helyet, amelyet talpatok érint néktek adtam, amint megmondtam Mózesnek, a pusztától és a Libánontól fogva, a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, Khitteusok egész földje, a Nagy tengertől, napnyugat felől lesz a ti határotok.” (Ugyanígy: 11:24-ben). Ez egy földrajzi leírása az országnak. Javasolom, hogy mindenki keresse meg otthon a térképen a Nagy pusztát, a Szin pusztáját, vagy Párán pusztáját, az Arabát, aztán a Nagytengert (ez a Földközi tenger), a Libanont, a Nagy folyóvizet, az Eufrátest. Ígéret szerint addig terjedt a határuk. Az ország hasonló leírását megtaláljuk Ábrahámnál (1Móz 12:6-7. 13:14-15. 15:7. 18-21. 17:8. 24:7), és Mózes ötödik könyvében (5Móz 11:7-8). Ezt az országot kell birtokba venniük.
n Ezt a földet csak Dávid idejében birtokolta így Izráel népe. Miután Dávid legyőzte az Ammonitákat, és velük behódoltak a szíriaiak (Arám) is (Lásd: 2Sám 10:19kk).
n De az ígéretnek feltételei vannak! Ha Isten népe nem él Isten törvénye szerint, akkor a föld kiokádja új lakosait, ahogyan most kiokádja a kánaániakat. Jeremiásnak parancsolja Isten: „Állj az Úr házának ajtajába. Akik bemennek azokon a kapukon, és állj oda és kiáltsad nekik: Ne bízzatok hazug beszédekbe, hogy az Úr temploma, az Úr temploma ez, mert csak ha megjobbítjátok a ti útjaitokat, akkor lakozom veletek ezen a helyen.” (Jer 7:3). Mivel a kánaáni életstílus meghódította Izráelt és Júdát, bekövetkezett az asszír és a babiloni fogság. Akik a kánaániak életvitelét folytatja, a kánaániak sorsára jutnak.

II. A megígért támogatás – 5. 9. v.
5 Meg nem áll senki előtted életednek minden Idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled... 9 Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.
n Van egy másik ígéret is, amelyet az Úr Józsuának ígért (5. v.). Az Úr biztosította Józsuét arról, hogy ahogy Mózest támogatta, úgy fogja támogatni őt is. Ugyanezt az ígéretet kapta Mózes is,"amikor az Úr elhívta őt Hóreb hegyén. „Én veled leszek!” Ezzel az ígérettel vezette ki Isten népét Egyiptomból, és ezzel az ígérettel vezetheti be Józsué Isten népét Kánaánba.
n De ez az ígéret is feltételes. Nem gondolhatja senki, hogy ez érvényes marad, bárhogyan élünk! „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert O mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem.” (Zsid 13:5-6). Ez a gyülekezet tagjainak szól. Akkor érvényes, ha Istenhez méltó életet élünk. Nem járhatunk Istennel, ha a bűn útját választjuk! isten azokkal vállal közösséget, akik szentül élnek, miképpen Ő is szent.
n „Velünk az Isten!” – ez azt jelenti, hogy (1) nincs ellenünk, (2) nem vagyunk egyedül, és (3) nem élhetünk akármilyen életet.
n Ide tartozik a világos követelmény Isten kijelentett Igéjének megtartására: „Vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (7-8. v.)
v  Ez a gondolat visszhangzik az első zsoltárban is. „Boldog ember az... aki az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa... Minden munkájában jó szerencsés lesz.” (Zsolt 1:3).

III. A kettős bíztatás: „Légy bátor és erős!” – 6-9. v.
6 Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. 7 Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! 8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz. 9 Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.
n Az a Józsué, aki Isten népét az ígéret Földjére bevezette, nem volt bátortalan és gyenge ember, de a nagy feladat előtt megtorpant ő is. Eddig könnyű volt, mert vele volt Mózes, Istennek hatalmas embere, aki a tanácsokat, rendelkezéseket adta és vezette a harcokat. De Mózes már nincs többé, meghalt. Józsué maradt a fáradt, elgyötört néppel, hogy birtokba vegye az Úr által nékik ígért országot, hogy meghódítsa atyái földjét.
n A pusztai vándorlás sok viszontagsággal járt. De amikor megérkeztek az ígéret Földjének határához, ott még több harc és veszedelem várt rájuk. Az ország, amelyet meg kellett hódítaniuk, sok és erős ellenséggel volt tele! Óriásokkal! Nagy küzdelmek elé néztek. Ezért az egyébként bátor és erős Józsuét is bátorítani kellett.
n Ilyen tétovázva áll a hívő, élet küszöbén a Krisztus követésében elinduló fiatal. A megtérés nem az út végét jelenti, hanem a kezdetét. Az újév is J egy ismeretlen útnak a kezdete. Józsué és a honfoglalás kezdetén állt, amikor az Ur azzal bíztatta, hogy legyen bátor és erős.
n Háromszor ismétli az Úr: „Légy bátor és erős!”
v  Elmondja, hogy miért: azért, mert nagy feladat vár rá: „Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.” (6. v.)
v  Majd azt is közli, hogyan lehet erős: úgy, hogy megtartja az Úr Igéjét: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (7-8. v.)
Végül arról is szól, hogy kiben található az az erő, amire szüksége van: az Úrban, aki vele lesz: „Avagy nem parancsoltam-e meg néked, légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr...”

2015. január 12., hétfő

"Történt pedig azokban a napokban..." - Lk 2:1-20


"Történt pedig azokban a napokban" - Lk 2:1-20