2015. március 27., péntek

Az Úr harca és a szövetség - Józs 8:1-22


Az Úr harca és a szövetség
Józs 8:1-22

A 7. rész ismerete fontos, hogy megértsük a 8. részt: Izráel fiai hűtlenül bántak az Istennek szentelt dolgokkal, ezért felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen… vereséget szenvedtek Ainál. Józsué imádkozott az Úr előtt. A válasz: vétkezett Izráel, mert loptak is, csaltak is, hazudtak is, edényeik közé is dugdostak, és az Úr nem lesz többé velük, hacsak meg nem tisztulnak.
Kiderül, hogy Ákán a bűnös, aki egy babiloni köntöst, két és fél kiló ezüstöt és egy aranyrudat elvett abból, ami az Úrnak volta szentelve.
Minden arany, ezüst, réz és vas az Úrnak volt szentelve.
Azzal fejeződik be a történet, hogy Isten sújtja Ákánt és az ő háznépét, és meg szűnt az Úr haragjának gerjedezése Izráel ellen, nem haragudott többé Isten, velük volt az Úr.
Ekkor jön a bíztatás, kellj, fel indulj Ai ellen még egyszer, mert kezedben lesz adva.
Biztos, hogy van ebben az ige szakaszban néhány kétséges, bizonytalan dolog, mert még mindig nem tudták meg állapítani az archeológusok, hogy hol van ennek a városnak a földrajzi helye, pedig már Mózes első könyvétől kezdve, Ábrahám idejétől kezdve, tudunk arról, hogy itt állította fel Ábrahám az ő sátorát és itt épített oltárt az Úrnak. Azt olvassuk, hogy amikor szövetséget kötött az Úr Ábrahámmal, a hegység felé ment Bételtől keletre, és felütötte sátorát, Bétel volt nyugatra, Ai pedig keletre. Ebből világosan kitűnik, hogy Bétel és Ai egy vonalban voltak egyik nyugatra, másik keletre, és ott volt Ábrahámnak oltára valahol középen.
A másik kérdéses dolog itt ebben a részben az, hogy hányan voltak lesben: harmincezer vagy ötezer ember? Ha csak egy csoport volt lesben, akkor ott hányan voltak? Úgy gondolom, hogy ezeken a részleteken nem kell fennakadni, mert mind a kettő igaz lehet: az egyik helyen harminc ezren voltak, a másik helyre pedig ötezret állított másnap Józsué, azokon kívül, akiket elküldött a város háta mögé. Egyik ment éjjel, a másik meg ment reggel az Ige szerint. A többi nép arra maradt, hogy a völgy túl oldaláról Ai ellen harcoljon.
Olyan szemléletesen írja le az Ige, ezt az egész akciót, ahogyan elfoglalják a várost, azt a katonai műveletet, szinte magunk előtt látjuk, ahogy a hadtestek mozognak, cselekednek, felgyújtják a várost, Józsué felemeli a kopját a kezébe, visszafordul a nép és két csapat közé, szorítják Ai népét és győzelmet aratnak.

I. Isten határozott segítsége – 1-2. v.
Az első dolog, amit meg kell jegyeznünk az Igéből az, hogy Isten határozott segítségről biztosítja Józsuét és az ő népét, mert azt mondja: „Ne félj és ne rettegj, vedd magadhoz mind a fegyver fogható népet és meglásd kezedbe adom Ai királyát, népét és városát.”
Hasonlóan olvashatunk arról, hogy támadjanak elő a leshelyből – mert az Úr maga, adja a kezükbe őket. Bármilyenféleképpen fogják végezni ezt a harcot, Isten fogja adni a győzelmet. Nem az Ő katonai haderejük, nem az Ő harci képességük, hanem Isten segítsége adja a győzelmet.
Isten segítségéről beszél az is, hogy az Úr megmondja nekik, hogy hogyan kell harcolni, hiszen nem tanultak ezek ostrom munkát, meg harci dolgokat, a pusztában nem volt ilye kiképzés. Isten megmondja, hogyan kell elfoglalni a várost, még a két seregnek az elrejtése sem a Józsué ötlete volt, nem ők találták, ki hanem Isten mondta meg azt nekik. Vess lest a város háta mögött, mondta az Úr. Tehát először jön a bíztatás, majd a tanács, hogy mit kell cselekedniük utána.
Ha magunk elé képzeljük ezt a történetet, Isten megmondja, hogy mikor történjék a támadás (a támadás idejét), aztán, hogy vessen lest a város ellen (hogyan?), és forduljanak a város ellen, ha az ott lakók kijöttek a városból. Isten mindent megmagyaráz Józsuénak. Előírja részletről részletre Józsuénak, hogy milyen parancsokat adjon és a népnek, hogy a hogyan engedelmeskedjenek a parancsoknak.
Miért van ez így? Azért, hogy nyilvánvalóvá legyen az, hogy Isten adja a győzelmet, hogy a siker Isten kezében van. Isten nekik adja az egész várost, az egész országot, ahogyan azt meg ígérte.
Pál apostol mond valamit a 2Kor levélben, amikor, a lelki munkáról, azt mondja, hogy ez a kincsünk cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen és nem magunktól való (2Kor 4:7). Ez az Istennek a módszere: lecsökkenti a Gedeon seregét is addig, amíg alig voltak vagy háromszázan a harminckétezerből, nehogy dicsekedjenek Isten ellen, hogy az ő karjuk és kézívük szerezte a győzelmet. Legyen gyenge, legyen kicsi a sereg, hogy nyilvánvalóvá legyen általa Isten ereje, segítsége, győzelme.
Van az úgy velünk is, hogy akkor menekülünk Istenhez, amikor már nincs kiút, amikor már mindent megpróbáltunk saját erőnkből és semmi sem sikerült… Pedig az Úrhoz előbb kellene jönnünk, tanácsot kérni, mit kellene cselekednünk. És azután is neki kellene adnunk a dicsőséget, hogy az erőnek nagy volta övé legyen.
Senki se dicsekedjen a saját erejével, a szépségével, az egészségével, az ifjúságával, hanem aki dicsekedik, az dicsekedjék az Úrban.
A 115. zsoltár így kezdődik: Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!
Mi olyanok vagyunk mind Józsué: teljesen rá vagyunk szorulva az ő segítségére, az ő támogatására, útmutatására, minden nap. Kérjük ezt reggel, kérjük délben, és köszönjük meg este, amikor oltalmát kérjük az éjszakára.

II. Isten nagylelkű ajándéka – 2. 27. v.
A második dolog az a megjegyzés, hogy a zsákmányolni valót, a barmokat is maguknak zsákmányolhatják. Részesedhetnek a zsákmányban.
Milyen nagylelkű Isten ajándéka! Nekik adja a zsákmányt teljes egészében. Ebből következik, hogy milyen hiábavaló zsugoriság, harácsolás, rabló munka volt az, amit Ákán elkövetett. Csak egy kicsit kellett volna várnia, és meggazdagodhatott volna becsületes módon, hiszen Isten megadta volna neki azt, hogy magának zsákmányolja Ai teljes gazdagságát. Csupán Istennek kellett volna adnia először azt, ami az Úré! (Józs 6:18-19)
Isten elvárja az ő népétől, hogy bízzon benne, és hogy Istent első helyre tegye.
Az a baj viszont, hogy az ördög minket mindig becsap, saját kígyó teológiájával, mint az Éden kertben, hogy Isten téged meg akar rövidíteni, nem akarja, hogy gazdag légy… „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról sem nem ehettek?” Elveszi előletek, ami jó, ami nektek hasznos lenne, nem akarja nektek adni! Tudja az Isten, hogy olyanok lesztek, mint ő, ezért nem engedi, hogy egyetek róla! Micsoda hamis teológia ez!
Amikor az ember nézte a fát, látta, hogy kedves a szemnek, kívánatos az eledelre, és szakított belőle. Kiderült azonban, hogy pont ezzel fosztotta meg magát attól, amit ajándékba kaphatott volna Istentől! Isten nem elvenni akar tőlünk, hanem ajándékozni akar, megáldani akar, de csak, úgy ha Őt tesszük az első helyre, ha ő van, a központban. Ami az Úré az legyen az Úré!
Malakiás könyvében ígérettel egybekötött parancs van a tizedről „próbáljatok meg engem, ha nem dorgálom meg értetek a kártevőt, ha nem áldalak meg titeket…” Ki lehet ezt próbálni: tedd első helyre Istent, legyen ő a központban, keresd először Isten országát és az Ő igazságát, és azután Isten majd gondot visel a többiről. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok.”
Ez a gyakorlat, hogy elvehették a zsákmányt (2. v.), ez Isten módszere volt. Erről Mózes könyvében is olvashatunk, amikor elfoglalták a Jordánon túl levő emoreusok földjét: ott ugyanezt cselekedte Isten, hogy nekik adta a zsákmányt.

III. Krisztus átokká lett értünk
A főembereket felakasztották haláluk után, közszemlére tették a város kapujánál. Ez egy ókori gyakorlat volt, mint elrettentő példa. Amikor később az északi koalíció királyait legyőzte, velük is így cselekedett (Józs 10:26-27).
De csak estig maradtak ott! Azért, mert a Mózes törvényében meg van ez parancsolva, hogy átkozott mindaz, aki fán függ (5Móz 21:22-23).
Pál apostol is erre utal, amikor azt írja a Galáciai levélben, hogy Jézus Krisztus fára szegeztetvén átokká lett érettünk, mert meg van írva, hogy átkozott minden, aki fán függ (Gal 3:13). Emlékezhetünk tehát Jézus Krisztusra, aki vállalta azt, hogy a mi bűneinkért magára vegye a halált, mert a bűn zsoldja a halál. A mi békességünk büntetése rajta van, és a ő sebeivel gyógyultunk meg! Átokká lett érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
Később beszél az ige arról is, hogy összegyűltek oltárt építeni az Úrnak: felállították a csapatokat az Ebál és a Garizim hegyére, hogy elmondják az áldást és az átkot. Így erősítették meg a szövetséget.
Az nyolcadik rész nagyon szemléletesen, érdekesen, világosan van megírva, felkelti az ember érdeklődését, hogy tovább olvassa, vajon mi is történt utána… Magunk előtt látjuk az egész harcot, ennek lezajlását, a lesben levőket, a hátba támadókat, a füstöt, amelyek mind később vannak elmondva. Ez a mozgalmas történet nem folytatódik többé, mint ahogyan a tévében a legizgalmasabb résznél megszakítják a filmet mert valami fontosat akarnak közölni.
Amit az Úr mond, az fontosabb! Meg kell újítani a szövetséget Istennel, amit megrontottak. Ákán bűne miatt megromlott a viszony Istennel. Kérdésessé vált, hogy ők Isten népe maradtak-e? Ezért kell újra fogadalmat tenniük az Ebál és Garizim hegyén, Sikemben, Jeruzsálemtől közel ötven kilométerre.


2015. március 24., kedd

Ákán bűne - Józs 7:1-15


Ákán bűne
Józs 7:1-15
n Izrael népe a honfoglaló harcok során elfoglalta Jerikót. És az ott talált zsákmányt mindenestől, a drágaságokat, az ékességeket, az aranyat, az ezüstöt, mindent egészen az Úrnak kellett szen­telni, senki nem tarthatott meg önmagának semmit. Nyilván azért, hogy majd később legyen miből felépíteni a jeruzsálemi templomot.
n Az egyik harcos azonban, egy Akán nevű ember mégis titokban néhány szép holmit, amit meglátott, nem bírt ellenállni, hogy el ne csenje, és elrejtette a maga sátrában.
n Tehát tulajdonképpen az Istennek szentelt zsákmányt lopta meg, és ezzel azután rettentő bajt zúdított az egész népre: a következő harc alkalmával, Ai városának az ostrománál már nem állta meg a helyét az izraeli sereg, csúfos vereséget szenvedett, sok halott is, meg sebesült is volt. A sereg megfutamodott, nagy volt a gyász, nagy volt a szomorúság, nagy volt a megszégyenülés.
n Kiderült a kudarc oka: meglopták az Istent. Sorsvetés útján az is kiderült, hogy ki volt a tettes. Rettenetesen meg kellett bűnhődnie vétkéért Akánnak, mert nem­csak őt magát, hanem még a családja összes tagját is mind-mind megkövez­ték, minden ingóságával együtt megégették.
n Azokat a részeket szeretném kiemelni, amelyekből kiderül, hogy milyen rettenetes dolog a bűn.

I. Az egyén bűne kihat a közösségre
n Nem bagatell kérdés, hogy milyen rettenetes, milyen iszonya­tos dolog a bűn. Halálos veszedelem a bűn!
n „Izrael fiai hűtlenül bántak az Istennek szentelt dolgokkal, mert Akán elvett valamit belőle. – És Izrael fiai ellen felgerjedt az Istennek haragja miatta.”
n Megdöbbentő, a veszedelmes kapcsolat, ami Ákán és Izrael fiai között van, az egyén és a közösség között. Akán és Izrael egy a vérben és egy a bűnben. Akánnak a bűne Izraelnek a bűne. Izrael fiai vétkeztek, mert Ákán elvett valamit!
n Izrael fiai vétkeztek, ők a bűnösök, de egy közösségnek a bűne mögött mindig egy bizonyos egyénnek, vagy egyes személyeknek a konkrét bűne van, mint háttér, mint alap. A közösségnek a bűnét mindig egyes személyek vagy egy személy hordozza, akarja és követi el.
n Ákán bajt zúdít az egész közösségre, bajba keveri az egész társaságot, szerencsétlenségbe sodorja a többi embereket is.
n Valahogy olyanformán van ez, amint az emberi tes­tünk is: rengeteg fertőzési lehetőség között élünk ebben a világ­ban. Mindig minden oldalról támadásnak vagyunk kitéve. De a halálos baktérium vagy bacillus mindig egy bizonyos sejten át hatol be a szervezetbe, a leg­gyengébb sejten keresztül, amelyiknek a legkevesebb az ellenálló képessége.
n Ez a gyönge sejt az Izrael népének a testén – ez volt Ákán.
n Egy lánc mindig olyan erős, amilyen erős benne a leggyengébb láncszem. Ha ott elszakad, akkor elszakad a lánc. Ez a gyenge láncszem Izrael népének a láncolatában, ez volt Ákán.
n Így befolyásolja az egyes ember­nek a vétke a közösségnek a sorsát.
n Szoros közösségben és kapcsolatban, összefüggés­ben élünk és vétkezünk.
n Mint egy ajtón, valami beáramlik a közösségbe. Áldás vagy pedig átok.
n Egy haszontalan fiú vagy leány az egész osztály közszellemét megrontja. Egy családtagnak a hitványsága vagy titkos bűne az egész családi életet megrothasztja.

II. A bűn kérdése akkor is súlyos, ha titokban maradt
n Aki azt hiszi, hogy ha pl. a családi, a házassági hűség ellen vétkezett, és nem tudta meg senki, sikerült titokban tartania, – hogy akkor nincs semmi baj, az rettenetesen téved. Ezen a résen át, amit az ő titkos bűne jelent, beáramlik a családba a romlás, mint a léken a hajóba a víz. Léket kap és lassan elmerül az egész családi élet.
n Képzeljük el ennek az Ákánnak a lelkiállapotát, amikor azon a reggelen látta annak a 36 embernek a temetését, amikor hallotta a megözvegyült asszonyoknak és árváknak a sírását! Mit érezhetett akkor ez az ember? Biztosan megmozdult a lelkiismerete, és valami ilyenformát mondhatott neki, hogy: ugye Ákán, te tudod, hogy miért van ez?! Ugye te tudod, hogy mi az oka ennek a szégyennek, ennek a megfutamodásnak, ennek a gyásznak, ennek a szomorúságnak? Látod, mit tettél hát! Mit tettél a néped ellen! Csak te tudod egyedül, itt körülötted senki nem tudja, miért történt ez a szerencsétlenség. De te tudod!
n Amikor látod a fiadat vagy leányo­dat lezülleni, Istentől elszakadni, akkor ne azon sopánkodj, hogy jaj, ho­gyan lehetséges ez, – hanem inkább azon gondolkozz, hogy nem te vagy-e az oka? Nem temiattad van? Nincs a te életedben valahol valami titkos bűn és nem ez-e az a rés, amelyen át behatolt a fertőzés a családba?
n Jerikót csodával határos módon beveszik Izrael seregei, legyőzik. És a sokkal kisebb Ainál pedig vereséget szenvednek. Kudarcba fullad a vállalkozás. Pedig hadászatilag is egészen jelentéktelen város Jerikóhoz képest.
n A jerikói hősök futnak megszégyenülve, mint a nyúl. Hátrahagyva a halottaikat meg a sebesültjeiket. Mi ennek az oka? Mi van e mögött a kudarc mögött, e mögött a szégyen, megfutamodás mögött? Hát tudjátok mi van: a bűn! Az van mögötte!
n Izrael fiai hűtlenül bántak! – ezt olvassuk az első versben.
n A bűn: hűtlenség. Az, amikor az ember elfordul az Istentől.
n Ez a bűnnek a lényege: áthágása annak, amit az Isten rendelt (11. v.).
n Isten törvénye: védelmező korlát. Nem azért mondja Isten, hogy ezt ne tedd: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne kívánd a másét, – mintha Istennek kedve telne a parancsolgatásban, hanem azért, hogy te le ne szédülj a veszedelembe. Mert a bűn áthágása ennek a kerítésnek.
n És egyszerre kezdenek nem jól menni a dolgok a családban, meg a házasságban, a hivatalban meg a magánéletben, meg a lelkiismeretben, meg az egészségedben. Baj van, vereség minden vonalon, kudarc, megfutamo­dás.
n Halálos veszedelem a bűn!

III. A bűn kérdése akkor is súlyos, ha kicsinek látod
n Mi volt hát az a nagy bűn? Isten meg is mondja Józsuénak. Amikor az ember igazán őszinte szívvel odaáll Isten elé, akkor az Isten rá mutat a bűnödre és konkrétan nevén nevezi, hogy mi a bűnöd. A mennyei orvos megmondja, hogy mi a bajod. Pontosan, egészen határozottan és félreérthetetlenül.
n „Vétkezett Izrael, áthágták szövetségemet is, mert elvettek a teljesen nékem szentelt dolgokból, és loptak is, és hazud­tak is, és edények közé is dugdostak.”
n Meglopták az Istent! Te még sohasem loptad meg az Istent? Reali­záltad te már magadban, hogy kié vagy? Kié a kezed, meg a szemed, a szíved, meg az eszed? Kié a családod, meg a házasságod, meg kié a munkád, a pénzed, meg az erőd, meg az időd?
n „Ti pedig az Isten temploma vagytok, az Isten Szent Lelkének a temploma. És ha valaki megrontja ezt a templomot, megrontja azt az Isten.” Mert ez a templom szent, és ezek vagytok ti! „Mid van, ugyanis, amit nem kaptál volna?”
n „Áthágták az én szövetségemet” – az az Isten szövetsége, hogy te, meg te, meg én az Istenéi vagyunk egészen? Nos, mit kapott meg Isten abból, ami az övé? Hova dugdostad magadat előle? Isten komo­lyan veszi azt, ami az övé! Mit tettél azzal, ami az Istené?
n Ez nem tréfadolog! Halálosan komoly dolog! „Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeik előtt, mert átkozottakká lettek”. „Nem leszek többé veletek!”
n Nem csoda, hogyha mindenféle bajok vannak a családunkban, meg a házasságunkban, meg a gyülekezetünkben, meg az egész világon!
n Így folytatódik tovább: „hacsak!” valami nem történik. Minek kell történnie?

IV. A megoldás
n Itt már nem segít a jó tanács, nem segít a tüneti kezelés, nem segít a fenyegetés, pláne nem segít a dolgoknak az elkenése. Itt most már nem lehet halogatni a dolgokat. Itt nincs „majd”, itt azonnal kell cselekedni. Nem elég az, hogy meghallgattok néhány szelíd hangú prédikációt, amelyik szinte balzsamként kenegeti a lelketeknek fájó pontjait… Úgy szép finoman kitapogatja a bajt, megállapítja pontosan a diagnózist, – ilyet már sokat hallottatok, most már késre van szükség. Azt mondja az ige: Tisztítsátok meg magatokat!
n Ki-ki számoljon le már végre azzal a bűnével, amit neki az Isten már sokszor a fejéhez vágott. Ki-ki számoljon le vele, amit az Isten az ő életében bűnnek mutatott meg. Különben, semmit nem ér a hited! Különben veszedelmedre van az Istennel való kapcsolat! Nem veled van, hanem ellened van az Isten! „Nem leszek többé veletek!” – ezt mondja az Úr, – hacsak nem szánod rá végre magadat erre a műtétre.
n Nem elég elítélni a bűnt másokban. Még önmagunkban sem elég elítélni a bűnt. Meg kell tisztulni tőle! Rothadt almát nem szabad bent hagyni a kosárban, mert megromlik az egész rakomány. „Nem leszek veletek, hacsak ki nem vetitek magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.” Tisztítsátok meg magatokat! Tehát vagy műtét – vagy halál! Ez nem szónoki fogás. Vagy műtét, vagy halál!
n Így folytatódik azután a történet tovább: „Felkelt Józsué jó reggel…” Ez az, amit tenni kell! Azonnal hozzáfogni, azonnal engedelmeskedni.
n Rettenetes éjszakája lehetett. De milyen borzalmas éjszakája lehetett Ákánnak! Hiszen ő is tudta, hogy valami készül. Látta Józsuénak feldúlt arcát, megszaggatott ruháit. Egyedül Ákán tudta, hogy mindez őmiatta van. Rettenetes éjszakája lehetett. Az ördögnek a párnáján sohase alszik nyugodtan az ember.
n „Valljátok meg bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Aki meg akar gyógyulni, annak itt kell kezdenie. Vallja meg a bűnét! „Láttam egy szép babiloni köntöst, meg 200 siklus ezüstöt, meg egy arany vesszőt, és megkívántam és elvettem azokat.” Láttam… megkívántam… elvettem. Mindig ezeken a lépcsőkön halad egyre mélyebben a bűnbe az ember.


2015. március 18., szerda

Hiábavaló istentisztelet - Préd 5:1-7


Hiábavaló istentisztelet
Préd 5:1-7
1 Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekszenek. 2 Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; 3 Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd  4 Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd! 5 Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. 6 Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből [esett] ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. 7 Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

<  Hallgatás végett = Engedelmesség végett.
v  Salamon tanácsokat ad az istentiszteletre járóknak.

I. Esztelen áldozat
<  Ézs 1:10-14   Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!  11 Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;  12 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvaraimat tapossátok?  13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.  14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
<  Mt 7:21-23  21 Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.  22 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?  23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
<  Mt 23:16-19  16 Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.  17 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?  18 És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, tartozik az.  19 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é, vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?
<  1Kor 11:27-30  27 Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.  28 Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,  29 Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.  30 Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.
v -keresztség, Úrvacsora, adakozás...
<  Mik 6:6-8   6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égőáldozatokkal menjek-é elébe, esztendős borjúkkal?!  7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban? Elsőszülöttemet adjam-é vétkemért, vagy méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért?!  8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
<  Ám 5:21-23   21 Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.  22 Még ha égő-áldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.  23 Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
v - 3Móz 26:41. 5Móz 10:16. 30:6. Jer 4:4. 6:10.
v RMSz cikk (amikor egy lelkészt elmozdítottak állásából): hivatkoztak egyházkerületi törvényre, belső rendszabályra, parókusi jogra, a fegyelmi szabályzat 5. fejezet, 4. paragrafusának m. bekezdésére… de nem hivatkoztak a Bibliára!
<  A látszat csal!
v Gál Lajos testvér bizonyságtétele: ● A mai lányok sokkal jobban kiszépíthetik magukat – de nem képesek még egy inget sem kivasalni! ● A mai élelmiszerek csomagolása sokkal mutatósabb, de a tartalma több műanyagot tartalmaz, mint természetes élelmiszert! Annak idején, amikor a tejtermékeket és a húst köpték ugyan a legyek, mégsem volt annyi megbetegedés! ● A lelkiélet is ilyen: A mai lelki vezetők marketing tanfolyamokon sajátítják el, hogyan lehet a templomokat megtölteni, milyen előadásokkal, milyen zenével, milyen programmal… Sikerül is, néha. De nincs benne erő!

II. Esztelen beszéd
<  Jak 3:1-12  Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.  2 Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni.  3 Íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk.  4 Íme, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.  5 Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme, csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!  6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától.  7 Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által:  8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.  9 Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:  10 Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!  11 Vajon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?  12 Avagy atyámfiai, teremhet-e a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.
<  zabola, kormány... – tűz, vadállat... – forrás, fügefa-szőlőtő
v imádságban, prédikációban, éneklésben...
<  a te szádból ítéllek meg, gonosz solga... (Lk 19:22)
v „Szép vagy!”
v „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” (Reginam occidere bonum est timere nolite et si omnes consenserint ego non contradico.)
v „Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hatalma sok, még nem elég hatalmas ok, hogy vacsorára hat alma sok.”
<  Kol 3:16-17  6 A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben, tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.  17 És mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.
<  Kol 4:3-6   3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, a melyért fogoly is vagyok;  4 Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.  5 Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván.  6 A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.
v ember-ember között, házastársak között
<  Péld 25:11  11 Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!
<  - Péld 15:26   26 Utálatosok az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

III. Esztelen fogadás
v az a fogadás esztelen, amelyet nem teljesítettek. Ami csak egy elmosódott emlék marad...
<  Zsolt 76:11   11 (76:12) Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körűlte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.
<  2Móz 23:22-24. Péld 2.25. JSír 3:22-23   22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!  23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!


2015. március 16., hétfő

A gyülekezeti fegyelem - 1Kor 5:1-8


A gyülekezeti fegyelem
1Kor 5:1-8-13

n Hogyan bántak, és hogyan kellett volna bánniuk a korinthusiaknak a bűnnel?
n Egy olyan pogány világban éltek, ahol a házastársi hűség nem volt ismeretes.

I. A gyülekezeti fegyelem szükségessége és alkalma – 1Kor 5:1 – Mi az oka?
n A bűn nyilvános volt. Nem egy privát, ki nem tudódott dologról volt szó.
n A bűn súlyos volt. Sokféle tettleges és mulasztásos bűn van, de nem mindegyik tárgya a gyülekezeti fegyelemnek. Ez súlyosan károsította a gyülekezet bizonyságtételét és jó hírnevét. (Egy tag paráznaságban élt az apja feleségével [mostohaanyjával]. 2Kor 7:12 két személyről beszél: a fiú elcsábította apja [második] feleségét.)
n Pál hat bűnt sorol fel, ami gyülekezeti fegyelem tárgya lehet (1Kor 5:11): 
v Paráznaság – a házasságon kívüli szexuális kapcsolat (1Kor 7:2. Mt 5:32) (Thessz 4:3-5): Homoszexualitás, vérfertőzés (incesztus), megerőszakolás, bestialitás, és pornográfia.
v Csalás – Kívánni, ami nem a tied, ami tiltott (2Móz 20:17; 5Móz 5:21; Józs 7:21). A mások kárán való meggazdagodás (Páld 28:16; Mik 5:2). A pénz és vagyon szerelme, ami a megelégedésnek az ellentéte. (1Tim 6:6-11. Lk 12:15). 
v Bálványimádás – Istennek járó tiszteletet másnak adni.
v Szidalmazás, szitkozódás – 1Kor 6:10.
v Részegség – Alkoholtól vagy kábítószertől való mérgezett állapot.
v Ragadozás: lopás, zsarolás – Zsolt 109:11; Ez 22:12. 

II. A gyülekezeti fegyelemhez való helyes és helytelen hozzáállás – 1Kor 5:2-3 – Hogyan?
n Felfuvalkodtak, ahelyett, hogy megalázkodtak volna. A korinthusiak felfuvalkodtak egymás ellen (1Kor 4:6), Pál ellen (1Kor 4:18), a közöttük levő bűnnel kapcsolatban (1Kor 5:2), és az ismeretük miatt (1Kor 8:1). 
v Felfuvalkodtak: olyan ez, amint amikor a kovács fújtatója megtelik levegővel. Egyre nagyobb lesz. A valóságosnál nagyobbnak látszik, de nem a tartalom, hanem az üresség, a levegő teszi nagyobbá!
v Nagy kísértés a hívőknek, hogy nagyobbnak látszódjanak annál, mint amilyenek valójában.
n Ennek következménye, hogy nem tudtak megalázkodni és bűnűket megbánni. Nem a fontos dolgokkal foglalkoztak, hanem a kevésbé fontosakkal (2Kor 11:1-4). Vitáztak és filozofáltak.
n Hozzáállásuk a bűnhöz valószínű, hogy kiélesítette a szakadásokat: némelyek védték, mások vádolták. 1Pt 2:16 – „Szabadok, de nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja.”
n A bűnt meg kell ítélni. Isten iránti engedelmességre kell inkább gondolni, nem pedig emberek véleményére.
n Pál nem látta szükségesnek, hogy személyesen menjen el az ügyet intézni. Nem kereste, hogy az illető, miért cselekedett úgy, ahogyan tett, és nem keresett enyhítő körülményeket. Elégnek látta, hogy tudja, hogy a bűn súlyos, az illető pedig nem akar megtérni.

III. A gyülekezeti fegyelem módja – 1Kor 5:2-5 – Ki?
n Ezt a gyülekezetnek kell végeznie (1Kor 5:4), amikor összegyűlnek. Még Pál sem gyakorolta egyedül. Nincs a gyülekezetnél magasabb intézmény: „az igazság oszlopa és erőssége” (1Tim 3:15). Az ilyet mindenki előtt kell megfeddeni (1Tim 5:20), hogy a többiek megfélemledjenek.
v Jézus Krisztus nevében és hatalmával kellett végezni (1Kor 5:4. Lásd még: Mt 18:18-19). Valakit kizárni, nem egy csekély dolog.
v Az ilyet át kellett adni a Sátánnak, a test veszedelmére (1Kor 5:5). Ez azt jelenthette, hogy a Sátán birodalmába, a világba adták át, és a Sátán hatalmába került, büntetésül. (Lásd: Jób 2:7; Lk 13:16; 22:31-32; 2Kor 2:7; 1Tim 1:20; 1Jn 5:16). Innen még megtérhet, de el is veszhet (1Jn 5:16).
n A világ a Sátán birodalma.
n A Gyülekezet az Isten birodalma.
v Jn 12:31 - Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme.
v Jn 16:11 - Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.   
v ApCsel 26:18 - Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra, és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneik bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
v Kol 1:13 - Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;
n „Hogy a lélek üdvözüljön a Krisztus napján.” – vagyis, még van számára remény. A fegyelmezés a megváltás bizonyítéka – Zsid 12:7-8.
v A bűnöst ki kellett zárni a közösségből (1Kor 5:3. 13). Ez azt jelentette, hogy a hívők nem tarthattak vele szoros kapcsolatot (1Kor 5:11). Nem cselekedhetnek úgy, mintha semmi komoly dolog nem történt volna... A tagok nem ehettek vele együtt (1Kor 5:11). Ez jelenthet rendes étkezést, és Úrvacsorát egyaránt (1Kor 11:26. 29).

IV. A gyülekezeti fegyelem célja – 1Kor 5:6-8 – Mi célból?
n A gyülekezet bizonyságtételéért történik: jó bizonysága kell maradjon a nem-hívők előtt (1Kor 5:1). Lásd még: Fil 2:14-15; 1Pt 2:9-12.
n A gyülekezeti fegyelem kedves Isten előtt (1Kor 5:4). Jézus Krisztus nevében történik: ez az, amit Krisztus parancsolt és megkíván.
n A gyülekezeti fegyelem a bűnös megtéréséért is van (1Kor 5:5) Lásd 2Kor 2:6-8. A fegyelmezésnek nem elpusztítania, hanem segítenie kell.
n A gyülekezeti fegyelem megóvja a gyülekezetet attól, hogy a bűn és hamisság elárassza (1Kor 5:6-8).
v A bűn olyan, mint a kovász: hamar terjed, és mindent áthat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy majd csak megoldódik valahogy... Kezelni kell.
n Kétféle kovász van említve a Szentírásban: a bűn erkölcsi kovásza, (1Kor 5:6) és a hamis tanítás hitelvi kovásza (Gal 5:7-9). A kovász nincs pozitív értelemben használva. A kovásztalan kenyér a megtisztított gyülekezet képe (1Kor 5:7-8).
v A kovásztalan kenyerek ünnepe a Húsvét utáni hét nap (2Móz 12:1-14. 15. 18-20). Nem maradhatott házukban semmi kovász. Ennek igazi megünneplése az, amikor nem marad bűn többé az életünkben és házunkban.
n Kitisztítani (a lelki) kovászt: a haragot, gyűlöletet, viszályt, kívánságot, stb. és „a testi” kovászt: paráznaságot, részegséget, lopást, hazugságot, mulatozást. Belső és külső bűnöket. Őszintén, igazságban, képmutatás nélkül kell ünnepelni.
n A fegyelem visszatart a bűntől (1Tim 5:20). Lásd még: 5Móz 13:11; 17:12-13; 19:18-20; ApCsel 5:1-11. A fegyelmezéssel ellenkezik a modern pszichológia, mivel a megromlott emberi természetet elveti. Ha mi nem gyakorlunk ítéletet, Isten fogja majd gyakorolni (1Kor 11:31-32).
v  A „kovász kitisztítása” ez egy zsidó szóhasználat. Ők tisztították ki a házat Adár hónap 14-én.
v  2Móz 12:15   15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. 2Móz 13:7   Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.

Befejezés: (1Kor 5:9-13)
n Egy korábbi levélre történik utalás, amit a korinthusiaknak írt. Erről nem tudunk többet. Némelyek úgy vélik, hogy ez a levél elveszett. Mások úgy vélik, hogy az első levél korábbi szakaszára történik utalás.
n A fegyelmezés nem vonatkozik a kívül valókra, az „e világ fiaira” 1Kor 5:10. Nincs hatalmunk a világ felett. A gyülekezet nem a világ, és a világ nem a gyülekezet.
n Van kapcsolatunk a kívül valókkal: kereskedelem, munkáltatás, politika, közmunka. Egy faluban lakunk, náluk dolgozunk és vásárolunk. Ez hozzá tartozik a normális eresztyén élethez.
n Nem keresztyénesíteni kell a világot, hanem hirdetni az evangéliumot, hogy Istenhez térjenek.
n Sem kimenni nem kell a világból, kolostorban élni...
n Fegyelmezni azokat kell/lehet, akik a gyülekezet tagjai: 1Kor 5:11-12.
n A gyülekezeti fegyelem gyakorlásához való helyes hozzáállás:
v Nem adni az ördögnek helyet!
v Isten dicsőségét keresni nem a magunkét! – 1Kor 5:4
v Alázattal és kesergéssel kell a fegyelmet gyakorolni – 1Kor 5:1. Gal 6:1
v Együttérzés is kell a bűnösök iránt – 1Kor 5:5. 2Kor 7:12.
v Buzgóság kell a szentségre és igazságra – 1Kor 5:8