2009. november 11., szerda

Hiányos cél

(Megjelent a 2008-as kongresszusi füzetünkben, a missziói alelnök beszámolója végén. Kivonat.)

A Rick Warren „Céltudatos gyülekezet” c. könyve és módszerei ellen írt brosúrát sajnos minden gyülekezetnek elküldték, megkérdezésünk nélkül. Ez zavart okozott, főképp ott, ahol addig soha nem hallottak még Rick Warrenről. (Az angliai Crich-i baptista gyülekezet lelkipásztorának, Chris Hundnek "Félreértett cél" c. füzetecskéjéről van szó.)

Rick Warrennek a gyülekezetnövekedésre alkalmazott öt alapelve minden hitvalló evangéliumi gyülekezet alapja kell legyen: (1) Isten magasztalása, (2) szolgálat, (3) misszió, (4) tagság és (5) érettség (magnifying God, ministry, mission, membership, maturity). Gyülekezetének missziói szándéknyilatkozata megfelel minden időben: „Célunk az embereket Jézushoz vezetni és tagokká tenni őket az Ő családjában, őket lelki érettségre nevelni, felkészíteni a gyülekezetben és az életben végzett szolgálatra és a világban végzendő misszióra, hogy az Isten neve felmagasztaltassék.” (The Purpose Driven Church, 1995, 107. old.) Értékelni lehet tehát a Rick Warren által elindított mozgalmat, amely a missziót sok helyen fellendítette. Bizonyára van, amivel nem értünk egyet, de nem tudunk egyetérteni azzal a módszerrel sem, ahogyan őt mindenképpen lejáratni akarják. Úgy véljük, hogy az általa megfogalmazott alapelveket fel lehet használni, megfelelő lelkülettel és hozzáállással, – és más módszereket is csak mértékkel és bölcsességgel érdemes alkalmazni...

Rick Warren „Céltudatos élet” c. könyvét több mint 18 millió példányban adták el szerte a világon. A szerző a Saddleback baptista gyülekezet lelkipásztora, amely a Déli Baptista Szövetséghez tartozik. A könyv vezérelvei elterjedtek a legtöbb felekezetben, és hatásuk sokféleképpen megnyilvánult. A mozgalom idővel világméretűvé növekedett. Sajnos, a támadási felület nemcsak irigységből fakad, hanem okot szolgáltatott rá a teológiai sekélyesség, a túlzott pozitivizmus az önértékelést és önmegvalósítást illetően, a megtérésről, ítéletről és pokolról szóló népszerűtlen tanítások felelőtlen mellőzése, a tévtanítások megtűrése, (szekták eltűrése), a rockzene iránti lelkesedés és az a feltűnő lágyság, amivel a világiasságot kezelik. Isten szentségéről és igazságáról, Jézus véréről, és arról, ami igazából a kereszten történt nem sokat lehet hallani. Szinte egyáltalán nincs említve a bűn kérdése! Meghívni az embereket, hogy „higgyenek Jézusban” nem elég, ha nincs bemutatva, hogy az a Megváltó Jézus kicsoda, akiben hinni kell! Kifogásolható a bemerítéshez való hozzáállás is, mivel annak igazi formája sincs megemlítve (mintha a leöntés, meghintés vagy alámerítés egyformán elfogadható lenne). Azzal a véleménnyel, hogy a zene semleges, és csak a szöveg teszi egyik vagy másik zenét keresztyénné, nem érthetünk egyet: a zenestílusok mindegyikét nem Isten találta fel, és látható, hogy a gonosz és a világ megfertőzte a zenei világot is, főképp az utóbbi időben.

Amíg a Szentírás tiltja a képmutató ítélkezést (Mt 7) és a nem lényeges kérdésekben való személyes preferenciák fölötti ítélkezést (Róm 14), addig arra bíztat, hogy az Igének mércéjéhez szabjunk mindent. A korinthusiakat elmarasztalja Pál apostol, mivel megtűrték a tévtanításokat (2Kor 11:1-4). A béreaiak pedig azért voltak nemesebb lelkületűek a tesszalonikaiaknál, mert mindent az Igével próbáltak meg (ApCsel 17:11). „A lelki ember mindent megítél.” (1Kor 2:15) Ilyen hozzáállással megállapítjuk, hogy nekünk nem a keresztyénségnek egy bizonyos kivonatos formájára van szükségünk, hanem az Isten teljes akaratára (ApCsel 20:27). Miközben értékeljük a Rick Warren által felállított alapelveket az Isten szeretetéről, a felebaráti szeretetről, a misszióról, a tanítványságról, a keresztségről, a gyülekezeti tagságról és a tagok tanításáról, nem feledkezünk meg arról, hogy a hívő élethez hozzátartozik a szentség, a lelki harc, az elkülönülés a világtól és a hamisságtól, és a bűn megfeddése is.


Az alapelvek igei értelmezésére van szükség ahhoz, hogy olyan eredményt hozzanak, amely Isten előtt is kedves.