2014. január 19., vasárnap

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek - Préd 3:4a


Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek
Préd 3:4a

n  Horatio Spafford 1828-ban született. Elvesztette minden vagyonát, amikor Chicagoban leégtek a házak. Azt követően, pihenni akart menni Angliába, elküldve előre családját egy hajóval, de a hajó elsüllyedt, és négy gyermeke odaveszett. 11, 9, 7, és 2 évesek voltak. Felesége, akit kimentettek, táviratozott, hogy „egyedül megmenekültem”. Horatio azonnal hajóra szállt, hogy feleségével találkozzon. A kapitány jelezte neki, hol volt az a hely, ahol a tragikus esemény történt. Akkor lement a kabinjába, és megírta azt az éneket, hogy „Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem, Elzengi szívem hittel ez éneket: Az Úrban, az Úrban jó nekem.” – Hith. 243.
n  Az Úr Jézusról egyszer van említve, hogy örült, (Lk 10:21-ben), de többször, hogy sírt. Sírt Lázár sírjánál, szomorkodott a pásztor nélkül való nyáj láttán, és sírt a megtéretlen város fölött.
v  Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek.

I. A sírás képessége
n Van egy népszerű vélemény, miszerint a sírás bukott természetünkkel, bűnös életünkkel kapcsolatos. De a Szentírás ezt nem támasztja alá. Ugyanis, Megváltónknak nem volt bukott természete, sem bűnös élete, mégis sírt. Van tehát szent sírás, vannak szent könnyek is. Persze, ennek az ellenkezője is igaz: a bűnös, bukott ember sírhat bűnei fölött, lelkiismeretének önvádjában, keserűségében, megkeményedett lázadásában. A pokol úgy van leírva, mint „ahol lesz sírás és fogak csikorgatása” – Mt 8:12.
n A sírás képességének vizsgálatában a két pozitív lehetőséget fogjuk közelebbről megvizsgálni:
A. Mindenekelőtt a természetes könnyhullatás lehetőségét vizsgáljuk meg.
n Van idő, amikor semmi egyebet nem tehetünk, csak sírhatunk.
n Ilyen az elválás ideje.
v  Például, amit Timótheus érzett, amikor Pált letartóztatták és el kellett válniuk. Erre emlékezik Pál, amikor levelet ír neki: Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be.”2Tim 1:4.
v  Az efézusi vének sírtak, amikor Páltól búcsút vettek, utoljára: Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgatták őt.”ApCsel 20:37.
n Ugyanígy, a gyász ideje is a sírás időszaka, mert ez is az elválás ideje.
v  Maga Jézus is sírt a Lázár sírjánál – Jn 11:35 (ez a legrövidebb igevers az ÚSz-ben).
n  Aztán szomorkodunk a halandóságunk miatt, vágyva a szabadulásra
v  Az egész teremtett világ, egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.”Róm 8:22.
v  „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat.” – 2Kor 5:2.
v  A zsoltáros arra kérte az Urat, hogy „szedje tömlőjébe könnyeit” Zsolt 56:8 (9)
B. A természetes sírás mellett van lelki sírás is, amikor a lelki fájdalom miatt hullnak a könnyeink.
v  John R. W. Stott már 1969-ben megfogalmazta egy írásában (When Should a Christian Weep? – 107-108. old.) hogy az evangélizálás arra a szintre lett lealacsonyítva, hogy „jöjj Jézushoz, hogy boldog légy!”. A keresztyén gyülekezetek alap-hangja ez lett, hogy „legyünk boldogok!”. Ezt tükrözik a keresztyén folyóiratok és magazinok (főképp az ifjúsági és női magazinok). Szívesen idézik azokat az igéket, amelyek az örömről szólnak: Örüljetek az Úrban mindenkor… (Fil 4:4)
v  De ez nem az igazi, bibliai arca a hívőnek! Mert az a Jézus, aki azt mondta, hogy Bízzál, fiam!...” (Mt 9:2), Ő a Fájdalmak Férfija volt!
n A bűnbánat, a töredelem könnyei
v  Az igazi hívők „Mint bánkódók, noha mindig örvendezők” – 2Kor 6:10.
v  Erre nézve a bűnös asszony a példa a farizeus Simon házában, aki könnyeivel öntözte Jézus lábait és hajával törölte meg. (Lk 7:38) A bűnbánat könnyei voltak azok, és a bűnbocsánat miatti hála könnyei.
v  Ha van „szentelt víz”, akkor ez az, amiből többre lenne szükség! A megtérés megkérdőjelezhető, ha nem volt sírás a bűn miatt. Hogyan lehet bűnbánat, ha nincs bánat?
n Az együttérzés könnyei
v  Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” – Mt 9:36.
v Együttérzés könnyeit hullatta Jeremiás a Siralmak könyvében.
v Igehirdetők számára főképp a gyász idején, amikor idegileg és érzelmileg összeomlik valaki, a lelkipásztor együtt sír a sírókkal. Pedig ő többször lát ilyet, mint más. Mégsem teheti meg, hogy úgy nézi végig, mint kívülálló és idegen, aki nem tud sírni a sírókkal!... Ez abnormális érzéketlenség lenne, és képtelenné tenné őt a vigasztalásra is.
v Az igehirdető számára jelentkezhet az a kísértés, hogy elfoglalttá teszi magát, anélkül, hogy az Úrral közösségben lenne, utat mutat, anélkül, hogy ő maga járna az úton, kiszolgálhatja az Igét, anélkül hogy ő enne belőle. Ezért válik közömbössé, amikor sírni kellene. Ilyenkor vakká válhat arra, hogy meglássa saját bűneit (csak a másét látja), süketté válik Istenre figyelni, és szíve sincs érezni az Úr jelenlétét. Rutin lesz számára az igehirdetés.
v A sírás ilyenkor gépies és mesterkélt lesz. (Van, aki a jegyzetébe is beírta, hogy hol kell sírni…) Akár minden második mondatot képes sírva mondani – de az a sírás nem igazi! Az csak színjátszás.
v Az újságok meghökkentő szalagcímei, a híradó beszámolói a gonoszságokról hidegen hagyhatnak téged… Végignézed a véres jelenetet, és a szemed sem rebben! Nem tudsz sírni!
v Pedig, ideje van a sírásnak! Főleg, ha ilyen siralmas állapotba jutottunk.
n  A nyugtalanság, aggódás, törődés könnyei.
v Ez különbözik az együttérzés könnyeitől. Az együttérzés fakadhat a törődésből, de a nyugtalanság, aggódás, törődés könnyei vezethetnek féltékenységhez, megütközéshez, társadalmi cselekvéshez is. A zsoltáros így szól: Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, akik nem tartják meg a te törvényedet.” – Zsolt 119:136.
v Az Úr Jézus így sírt Jeruzsálem felett is: Lk 19:41-42 – „Mikor közeledett, látván a várost, sírt azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”  Mt 23:37 – „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” Lk 23:28  - „Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.”
v Ilyen aggódó könnyeket hullatott Pál apostol is: megtéretlen és hitetlen zsidó honfitársainak sorsa annyira nyomta a szívét nappal és éjjel, hogy sírni tudott miatta: Róm 9:1-3 - „Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, 2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; 3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint.”
v A Filippi levélben arról is beszél, hogy „Sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei.” – Fil 3:18.
v George Whitefieldről az van feljegyezve (J. C. Ryle részéről), hogy a nép nem tudta gyűlölni azt, aki annyit sírt a lelkük sorsa miatt!
v R. W. Dale kritikusan viselkedett D. L. Moody iránt addig, amíg el nem ment őt meghallgatni. Később azt mondta, hogy Moody sohasem tudott könnyek nélkül beszélni az elveszettekről!
v Ilyen könnyeket hullatott Jeremiás: Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!” – Jer 9:1.

II. A nevetés képessége
n Van mindenekelőtt egy természetes nevetés, amely jellemezheti az embert. Nevetni – isteni ajándék, amikor egy pillanatra elfelejthetjük a bajokat, és örülni tudunk. A nevetéssel az arc összes izmai működésbe jönnek!
n A természetes nevetés jellemzi azt, akinek derűs lelkülete van. Erről szól a bölcs:
n Péld 17:22 – A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat.” Péld 15:13. 15. – 13 A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik.” „15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szünetlen lakodalma van.”
n A derűs lelkületű emberek társaságában élvezet lenni!
n Van azonban a léleknek a nevetése, öröme, amely több a fizikai, természetes nevetésnél.
v  Karácsonykor az angyal „hirdetett nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz”.
v  Az Úrnál „teljes öröm van, és gyönyörűségek örökké”. (Zsolt 16:11).
v  Az Úr Jézus azt akarta, hogy követőinek teljes örömük legyen.
v  Jn 15:11 – Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”
v  Jn 16:24 – Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.”
v  Jn 17:13 – „Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják önmagukban.”
n Ez az öröm nem testi, hanem lelki természetű. Ugyanúgy, mint a sírásnál, a nevetés is lehet mesterséges és erőltetett.
v  Egy híres komédiásról/bohócról van feljegyezve, hogy mély depressziójában és elkeseredettségében elment a pszichiáterhez, akinek megvallotta, hogy semmi értelmét nem látja az életének, minden üres és tartalmatlan. A pszichiáter többek között azt ajánlotta, hogy menjen el a városban működő cirkuszba, és hallgassa meg az ott előadó komédiást. Erre, nagyobb szünet után, azt a választ kapta, hogy „én vagyok az a komédiás!”
v  Gal 5:22 – „A Szentlélek gyümölcse: …öröm.” De tudni kell, mit kell érteni ez alatt!
n A bűnbocsánat feletti öröm ez (mint a tékozló fiú hazajövetelekor).
v  A bűnbocsánat tudata nélkül nincs igazi lelki öröm! Zsolt 32:1-2 – „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”
v  Róm 5:1-2 – Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.”
v Amíg nem éltük át bűneink bocsánatának örömét, addig nincs igazi öröm. Addig minden üres és értelmetlen marad.
n Lelki öröm a testvéri közösség öröme.
v 1Jn 1:3-4 – Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.”
v Figyeld meg a hívőket, amikor összegyűlnek egy-egy ünnepre, konferenciára! Nincs annál nagyobb öröm. Az ő nevetésük szent és egészséges.
n Lelki öröm az Isten akaratának a teljesítése, az Úrban való öröm. Ebben erő van! – Neh 8:10.
v Ez az, amikor valaki tudja, hogy azt teszi, amit Isten elvár tőle.
v Ilyen öröme volt Jézus Krisztusnak (Jn 4:34. Zsid 12:2). Mutass egy embert, aki tudja, hogy Isten akaratát cselekszi – és én bemutatom őt, mint egy boldog embert!

Befejezés:
n  Isten látja könnyeidet, és olyankor Ő is könnyezik. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon.” – Zsid 4:15.
n  Te osztozol-e e siralmas világ nyögésében? Együtt érzel-e a sírókkal? „Akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind…” – 1Kor 12:26.
n  Vannak körülötted nevetők, akik belül sírnak. Nevetés közben is fáj a szív.” – Péld 14:13.
n  Ideje van a nevetésnek, és ideje a sírásnak.
n  A mennyben is van öröm. Ott könnyek nem lesznek többé. De félek, hogy Mennyei Atyánknak tudunk szomorúságot okozni. A Szentlelket is meglehet szomorítani.
n  „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” – Mt 5:4.
n  Egyik szemünk sír, de a másik nevet! Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.” – 1Pt 1:8-9.
n  2Kor 7:8-10. – „8 Hát, ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.